Rossz barát vagyok vagy valóban hanyagolnom kéne?

20 éves lány vagyok, adott egy barátnőm, akit általános iskolás korunk óta ismerek, de egyre jobban kezd “zavarni”.

Nagyon szoros kapcsolatban voltunk/vagyunk, de mindig is éreztem, hogy nekem kicsit másra lenne szükségem barátok terén. (Vannak természetesen más barátaim is, de hozzá álltam a legközelebb.) A probléma, amit leírok, elég beképzeltnek tűnhet, elítélhettek nyugodtan, de inkább tanácsokra lenne szükségem, hogy érdemes-e ezt így folytatni.

Tehát én és a barátnőm nem vagyunk ugyanazon a szellemi színvonalon. Nem feltétlenül mondom azt, hogy okosabb vagyok, mert az tényleg nagyképűség, inkább úgy fogalmaznék, hogy jobb képességeim vannak, több minden megragad a fejemben, jobban meglátom az összefüggéseket, illetve műveltebb is vagyok, szeretem fejleszteni magam mindenféle téren. Emiatt a barátnőmmel sosem értettük meg a másik világát igazán, mintha csak a megszokás miatt maradtunk volna barátok mindezidáig. Számomra kezd terhessé válni, hogy egyszerű dolgokat/gondolatmeneteket is el kell neki magyarázgatnom, így nem is tudunk valóban mélyen beszélgetni. Sosem dörgölöm az orra alá, hogy ő mennyivel butább vagy ilyesmi, nem használok idegen, hangzatos szavakat, amiket nem értene, nem csinálok olyanokat, amivel megbánthatnám, néha azonban így is panaszkodik amiatt, hogy én biztos lenézem őt. Szó sincs erről, egyszerűen csak fárasztó folyton tanárnéniset játszani és nyilvánvaló dolgokat is magyarázni neki. Főleg mostanában kezdett el ez nagyon zavarni, mivel bekerültem egy olyan társaságba, ahol egy hullámhosszon vagyunk. Nem szeretném őt elveszíteni, de szerintem nem sok értelme van már a dolognak, ha ennyire különbözünk. Szerintetek “szálljak le a magas lóról” és viseljem el, hogy nem tudom magam megértetni vele, vagy el kéne felejtenünk egymást?