Hogyan tegyem túl magam ezen a gyerekkori barátságon? 22 L

Ovódás korunkban egész nap együtt játszodtunk. Kisikolás korunkban is. Amikor középiskolába került, már nem nagyon keresett, amikor én hivtam , hogy találkozzunk, nem tudott, mindig el volt foglalva. Később kiderült, hogy házibulikat tartott, ahova engem nem hivott meg. Amikor találkoztunk akkor is arról beszélt, hogy milyen bulikba, milyen fesztiválokra megy a "menő" barátaival, de egyszer se hivott, hogy én is menjek velük.

Jelenleg főiskolán vagyunk mind a ketten, de más városban. Még az első ében (főiskola), mesélte, hogy milyen rosszul esik neki, hogy az egyik barátnője, akivel a középiskolában a legjobban egyezett, már nem is köszön neki, pedig össze se vesztek.Azóta elvesztette az összes olyan barátját, akik miatt engem hanyagolt. Összejött egy vele egyidős fiúval, és most miatta nem ér rá találkozni velem. Nekem úgy tűnik, hogy az egész idejét neki szenteli. Olyasmiket csinál, amiket régebb utált (pl focit néz). Akárhányszor hivtaalálkozni, nem ért rá a fiú miatt. Olyan is volt, hogy egyszer ráirtam a facebookon, és azt mondta, hogy ne haragudjak, de most a barátjával van, és esznek, nem tud vissza irni, de majd miután befejezték, ir.Adig nem is kerestem. 1 hét múlva "befejezték az evést", irt. Szóltam neki, hogy ez nagyon rosszul esett. Bocsánatot kért, majd megkérdezte, hogy ha szeretnék-e vele találkozni. Mondtam, hogy igen. Nagy nehezen egyeztettünk egy napot (foglalt, pedig vakáción volt, nem is dolgozik). Megérteném, hogy ha minden nap felkeresném, akkor zavarja ha ráirok, és mondja, hogy nem tud beszélni, de csak 2-3 hónapban egyszer keresem fel, de igyse ér rá. Az elmúlt pár évben mind csak én kerestem, ő scak akkor keresett, mikor tanácsot akart kérni, vagy születésnapom volt.

Tudom, hogy nem kellene többet ráirjak, de nagyon hiányoznak azok a régi szép idők, amikor egész nap együtt voltunk, mindent megbeszéltünk. Utoljára vagy májusban, vagy júniusban beszéltünk (találkoztunk), pedig lett volna lehetőségünk. Megfogadtam magamnak, hogy addig nem keresem, ameddig ő se keres engem. Kb 1 hónap múlva lesz a születésnapja. Ajándékot vennék neki, de megalázva érezném magam, hogy megint én irjak rá, hogy találkozzunk.Minden nap arra várok, hogy irjon nekem, de hiába. Az összes barátját/barátnőjét elvesztette azért, mert ők már nem keresték. Csak a barátja maradt mellette, akivel az egész napját tölti, meg én, akit nem keres, de akármikor kész vagyok arra, hogy ha kellene neki segitség, én ott legyek.

A lány is 22 éves