Miért nincsenek érzéseim?

Korábban nagyon érzelmes ember voltam fiú létemre. Már azon el tudtam magam sírni, hogy ráléptem egy csigára, és meghalt.

Az évek során elkoptak ezek a dolgok. Régen ha valakivel összekaptam valamin, napokig idegeskedtem és töprengtem rajta. Betegesen ügyeltem arra, hogy senkivel ne legyek rosszba és ne haragudjon rám senki. Manapság, ha valakivel összekapok, teljesen hidegen hagy a dolog, annyit mondok, hogy "oké, szia", és onnantól kezdve akkor beszélek az adott emberrel, ha ő keres. Aztán vagy megjavul a "kapcsolatunk", vagy nem.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert évek óta van 5-6 olyan barátom, akivel bármikor megbeszélhetek bármit, plusz vannak "haverjaim" is. De már a barátaim iránt sem érzek semmit, korábban annyira féltem, hogy valamelyiküket elveszítem, és nem marad senkim. Ma pedig, ha valamelyikükkel van egy kis szóváltásom, vagy arra gondolok, hogy elveszítem valamelyiket, mint barát, teljesen hidegen hagy. Lezárom annyival, hogy "oké, szia" és kész. (nem, nem vagyok rá büszke, zavar engem is ez az érzéketlenség részemről)

Barátnő terén ugyanez. Mióta szakítottam az előző barátnőmmel lassan 2 éve, senki iránt egy szikrányi érzelmet sem érzek testi vonzalmon kívül. Pedig azóta már 7-8 teljesen különböző korú, stílusú, kinézetű lánnyal "ismerkedtem".

Ez valaha fog még változni, vagy örökké ilyen érzéketlen maradok?