Hogy lehet önbecsülést szerezni?

Engem nem konkrétan bántottak a szüleim (nem ütöttek-vertek és nem tartottak lelki terrorban), de folyamatosan éreztették velem, hogy sz@rt sem érek, ha nem mindent pont úgy csinálok, ahogy ők elképzelték nekem. Szerencsére a legtöbb elképzelésem egyezik velük, de van pár dolog, amiben kénytelen leszek csalódást okozni nekik, pl szeretnék majd családot és nem feltétlenül szeretnék olyan szintű karriert, mint amit ők elképzeltek nekem. Igazából soha nem volt semmi önbecsülésem, mert bármit csináltam eddig az életben, a szüleimnek soha semmi nem volt elég jó, soha nem dicséretet kaptam, hanem azt, hogy "hát, lehetett volna jobb is". Emiatt visszahúzódó kis gyökér gyerek voltam a suliban is, és nyilván mindig a gyökér gyerekek vannak kipécézve, ami csak rontott a dolgon. Viszont a nulla önbecsülésem miatt úgy érzem, hogy soha nem lehet normális párkapcsolatom vagy bármilyen emberi kapcsolatom, így családom sem, ami miatt nagyon szomorú vagyok. Egyelőre nem is próbálkozok, mert egy sz@r ember vagyok, ezen szeretnék változtatni, mielőtt valaki más idejét is pazarolnám. Nem merek beszélgetéseket kezdeményezni, mert mindig úgy érzem, hogy mások azt gondolják, hogy furcsa vagyok vagy ők jobbak nálam. Mindenkit szebbnek, jobbnak látok magamnál és irigy vagyok azokra a lányokra, akik szebbek nálam. Irigy vagyok azokra az emberekre, akik bárkivel tudnak beszélgetni. Irigy vagyok az ismerőseimre, akik párkapcsolatban vannak. Nem merek mások szemébe nézni. Félek megnyílni, ha valaki beszélgetni próbál velem, mert nem szeretném, hogy azt gondolják, hogy furcsa vagyok vagy bármi más rossz dolgot. Ha valaki volt már így, nektek hogy sikerült "normális" emberré válni?