Miért mindig az ilyen emberek találnak meg, miért ilyenek a "barátaim"?

Hát az ilyeneket le is kell epíteni... :/

Nekem a párom családjából lettek ilyen "rokonaim" de én még csak le sem tudom építeni őket.

Az nem megoldás hogy egyedül maradsz, addig kell keresni amíg egymásra nem találtok az igazival. :)

Soha életemben nem találkoztam még ilyesmivel. Kevés barátnőm van, (4) de rájuk mindenben számíthatok, és együtt örülnek velem. Pedig megtörtént már, hogy olyasmi történt velem, amire akár lehetne is irigykedni, velük is volt olyan, hogy őszintén szerettem volna a helyükben lenni, de azzal együtt nem bántuk a másik sikerét, sőt...

Van viszont egy “kényszerbarátnőm” a férjeink jóban vannak, mi eléggé nem bírjuk egymást, de a fiúk miatt udvarias pofát vágunk a négyes találkozókon. Na ő viszont ilyen, pi_csáskodó, irigy, féltékeny, néha a fejébe veszi hogy az egész világ az ő férjét, az ő életét akarja... nem lehet, hogy a te ismerősed is ilyen kényszer szülte barátságok? Főleg amelyik mindig otthon ül, talán csak azért van veled, mert más nem viseli őt el. Ez esetben viszont érthető, ha rosszul viseli a te jó életedet, mert ez azt jelenti számára, hogy jobban megvagy nélküle. Vagy valami ilyesmi, nem látok bele az agyhalottak gondolatmenetébe :) A lényeg az, hogy inkább csak elviselitek egymást, hogy legyen kivel kimozdulni, de ez nem barátság. Szerinted?

Érdekes módon a példáid nem illusztrálják annyira a leírtakat, hol van itt az irigység és visszahúzás? Inkább úgy tűnik, mintha te kombinálnál összefüggéstelen dolgokat és belemagyaráznád.

Az első példád: engem nem érdekelne, hogy mit vesz, szerintem az irigység nem itt kezdődik. Nekem irigység miatt ment tönkre örökre a barátságom egy családi baráttal, aki mocskolkodott, lehordta egy ismerősőmet, elítélte, csak mert zokon vette, amikor egyszer dicsekedni hallotta őt.

Második példád: ez inkább önzőség, de ennyiből nem állítanám, hogy lehúznak téged.

Nem tudom, ajánljam-e magam, vagy sem. Egyátalán hajlasz-e a bárhol ismerkedem dolog felé, vagy elzárkózol előle. Előre leszögezem, barátnőd nem lehetek. Lehet egy férfi jobban megértene, nem akarna versenyezni, nem irigykedne? Ki tudja. Az ismeretleneket irigylem, mert elérték a céljaikat, nekem pedig még célom sincs. Irigylem, mert van kihez szólniuk, nekem meg jóformán nincs. A földön fetrengve üvöltük, hogy miért van mindenkinek párja és nekem ebből miért jutott eddigi életemben? Ha valakivel napi szinten találkoznék, talán ha valakit tényleg a barátomnak nevezhetnék, ugyanígy éreznék? Belénk, belém van ez az érzés építve? Tényleg tudnék őszintén örülni egy ismerősöm sikereinek? Ki tudja. Előző munkahelyemen az összes kollegámnak volt valakije, csak nekem nem. Napi szinten találkoztunk, mégsem az irigység töltötte be a teret, mint egy szomszéd, az utca embere, vagy egy régi osztálytárs esetében.

Az irigység, a versengés mindenkiben benne van. Az irigységet kitárgyalatam, a versengést nem. Versenyezni utálok, mert mindig vesztek. Nem próbálok jobb autóval, jobb telefonnal, jobb munkahellyel, jobb kapcsolatokkal felvágni, mert mindig alul maradok.

Nem tudom miért válaszoltam. Segíteni nem tudtam, talán csak megerősítem: valahol ott van az a személy, akire vágysz, csak nagyon nehéz megtalálni, minden esetre sok sikert hozzá! Vedd észre azt, aki esetleg az ajtón kopogtat, esély bármikor, bármire van, még ha nem is egy nő személyében.

Nem fog tetszeni a válaszom, kérdező, de majd egyszer talán, egy nyugodt pillanatodban ha végiggondolod, megleled a logikát benne.

Evolúciós okokból a nők barátságába mindig valamiféle irigység is beleszól. A barátság az őskorból ránk maradt atavisztikus érzelem. A többtonnás mamutra vadászó, vagy az ellenséges hordákkal hadakozó ősembernek az egymásra utaltságából alakult ki. Nekik nagyon nem volt mindegy, hogy a mellette kőbaltát szorongató hordatag milyen érzelmeket táplál irányába, hogy vajon megvédi-e a seggét, ha bajba kerül, vagy csak a sajátját igyekszik menteni?

A nők abban a korban gyűjtögettek. Nekik a másik nő nem segítség, nem társ volt ebben, hanem konkurencia. Vetélytárs, aki, ha nem siet, felszedi előle/előtte a kevéske gombát, magvakat.

Miquel:

Olvass, mielőtt ostobaságokat írsz. Az ősemberek kisebb hordákban, csoportokban éltek, azokat a magvakat a nők együtt gyűjtögették, mint ahogy a férfiak is együtt mentek vadászni. Ennyit rólad, meg a műveltségedről. A nőkről is ennyit tudsz? Talán neked ilyen picsuló csajok jutottak, akik folyton rivalizáltak, még nem jelenti azt, hogy minden nő ilyen.

Úgy vélem, kedves utolsó, hogy sikerült megtanulnom olvasni. Több mint 50 éve, és tekintve, hogy akkoriban könyvekből szereztük az ismereteinket, másképp olvasok, mint te. Mert amíg az interneten szörfözni kell, és elég a felszínes ismeretek megszerzése, míg a könyv elmélyülést kíván. Amit az általad nehezményezett hozzászólásomban írtam, azt is olvastam egy többszáz oldalas tanulmányban.

Akikek ismerősen cseng a nevem ezen az oldalon (főleg a párkapcsolatok kategóriában), azok tudják, hogy nagy rajongója voltam/vagyok a női nemnek. Számtalan olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amiben mi, férfiak a nyomukba sem érhetünk. Ezzel együtt barátnak csapnivalóak, ezt el kell ismerni. Sokat tanultam a nőkről. A legtöbbet tőlük maguktól, a számos kapcsolatomon keresztül, de rengeteg cikket, etológusok tanulmányait is átnyálaztam, hogy jobban megismerjem őket. Hogy megfejtsem, miért különböznek annyira a férfiaktól mind lelkivilágban, mind gondolkodásmódban. Így tudtam közel kerüli hozzájuk, ennek köszönhettem a náluk elért sikereimet. És tanulom még most is őket, pedig évtizedek óta boldog házasságban élek.

Neked is azt javasolom, hogy tanulj a másik nemről, ha azt szeretnéd, hogy széppé tegyék az életedet. És főleg tanulj meg normális, emberi módon kommunikálni embertársaiddal.

* addig a könyv elmélyülést kíván.

** Akiknek