Hogyan tudom ezt feldolgozni? Hogyan tudok magamnak megbocsátani?

Néhány éve az egyetemen megismerkedtem egy fiúval, hamar jóban lettünk, majd a barátságunk elmélyült. Petitől az évek során nagyon sokat kaptam.. Bármilyen problémám volt az évek során, akkor mindig mellettem állt. Nem volt olyan dolog, amelyben nem akart volna nekem segíteni. Petit szépen lassan bevezettem a baráti társaságomba.. Néhány hónappal később rájöttem arra, hogy lapos ember, ezért kezdtem tőle eltávolodni, az egyetemen a népszerűbb társaság felé nyitottam, magára hagytam, többször hazudtam neki, a vizsgáim előtt megkerestem, akkor érdekből kerestem őt... Tavaly az életem a legnehezebb helyzetbe került, Peti volt az, aki mindenben mellettem állt, mindig meghallgatott, az egyetemen minden vizsgámban segített.. Ebben az időszakban egy számomra nagyon fontos embert gyászoltam, de amikor kezdett a gyász oldódni, akkor mindig becsaptam, hogy otthon fekszem, senkivel nem szeretnek találkozni, miközben a menőbbnek hitt haverjaimmal járkáltam ide-oda... Nyár elején még a vizsgáim során a segítségét elfogadtam, azután megmondtam neki, hogy én nem akarom, hogy barátok legyünk, mert nagyon különböző emberek vagyunk... A barátaink ugyanazok voltak, közös lett a barátikör addigra, de miután megmondtam neki, hogy ne barátkozzunk utána mindenki elfordult tőle, mert nem akartam vele egy társaságban lenni. Tudtam, hogy a családja nem szereti, nem maradtak barátai, de én elfordultam tőle. Néhány hete csörgött a telefonom, az egyik haverom telefonált, hogy Peti öngyilkos lett, meghalt. Hagyott nekem egy borítékot, amit az anyjától megkaptam, hogy én voltam az egyetlen barátja, és hogy nem bírta már a magányt, hogy mindenki elfordult tőle.. Ezt én és a barátaim idéztük elő. Valaha képes leszek ezt feldolgozni? Hogyan tudok magamnak megbocsátani?