A "barátaim" lenéznek, úgy beszélnek velem mint egy kutyával, és mindig belém kötnek, de nemnem vagyok olyqn helyzetben hogy új barátokat keressek. Mit csináljak?

Engem is hasonlóan kezelnek az osztálytársaim, az oka esetemben annyi hogy nem járok inni velük, nem viselkedem úgy mint ők.

Óra közepén a földön fetrengés, hangos röhögés szintén órán, felfekszik a padra, hóval dobálózik a teremben, a saját telefonjaikat törik össze a suliban és dobják ki az ablakon, nem foglalkoznak a másikkal...

És az a durva hogy "ezek" érettségizett, 21-22 éves emberek.

De nem veszem fel, utáljanak.

Gondoltam rá hogy bennem van a hiba, de mivel iskola mellett dolgozom, és ott egy-két kivétellel mindenkivel jóban vagyok, rájöttem hogy ők a lelkileg visszamaradottak.

Iskolán kívül nem jársz el valahova? A délutáni sportfoglalkozás, szakkör, stb jó hely lehet barátkozásra IS. Vagy gondolkodtál már azon, hogy elvidd a kutyád kutyaiskolába? Egyik ismerősöm például ott szerzett barátokat, és a kutyájára is nagyon figyel. Szóval semmi esetre se ess pánikba!

Bennem is felmerülnek néha ezek a kérdések (főleg, hogy a tanàcsaim nálam már kilőve), de mindig akadnak új szituációk, ahol barátságok szövődhetnek. Csak ne görcsölj rá, hogy "na most!".

Ha még nem mérgesedett el teljesen a viszony, én a 'barátaiddal' is megpróbálnék beszélni.

Egyébként nálunk volt mozgás az osztályban a baráti társaságok között, az elejétől kezdve volt, hogy x lassan átsodródott y-ékhoz.

Szóval ne csüggedj, gondolkodj el és tégy valamit