Néha úgy érzem a legjobb barátom mindig le akar körözöni mindenben. Mit tegyek? 17/f

Nagyon fiatal vagy meg, es ebben a korban sajnos ez elegge altalanos jelenseg. Viszont tudnod kell, hogy ez a fiu nem lesz egy eleten at a legjobb baratod, vagy legalabbis csak akkor ha ez a rivalizas idovel kikopik nala. Egyelore ugy latszik legyezgeti a hiusagat, hogy o a jobb, es te csak a "second best" lehetsz. A baratsagat akkor tudod majd igazan lemerni, mikor majd valamiben lekorozod, vagyis hogy majd hogyan viseli az egoja, ha valamiben te leszel a jobb. :-D

Ebben a korban amiben te vagy, nekem is voltak ehhez hasonlo baratnoim (no vagyok) de kesobb mind egy szalig eltuntek az eletembol. Csak es kizarolag azok maradtak meg, akik egyenrangu felnek kezeltek. Hiszen egy ido utan nem fogsz bizalommal lenni hozza, ha erzed hogy orul a problemaidnak.

Nos szerintem egyelore allj ovatosan ehhez a srachoz, mert a legjobb baratokbol valik neha sajnos a legnagyobb ellenseg. Foleg ha az irigyseg, rivalizalas mar eleve jelen van. Persze ez nem jelenti azt hogy vess veget a baratsagnak, csak azt hogy talan ne bizz meg benne vakon.

Próbálj te is jobb lenni nála. A versengésnek nem kell rossznak lennie, csak akkor az, ha az egyik felet nem érdekli, nem próbálkozik, úgy viszont mind a kettőnek kellemetlen érzés.

Ha bizonyos összehasonlítások zavarnak, próbálj meg te találni olyan területet amin kiélheti a versenyszellemét, esetleg olyat ami neked kedvez.

Nem értek egyet a felettem szólóval, egy barátság megmaradása nem a felek személyiségétől, egymáshoz való hozzáállástól, hanem a barátságukhoz való hozzáállásukon múlik.

Ahogy látom a fő probléma, hogy te érzékeny vagy, és nem úgy fogod fel az ő versengését, ahogy ő. Bennem pl. erős a versenyszellem és egyáltalán nem tántorít el, ha hússzor vesztettem, ugyan úgy és ugyan olyan lelkesedéssel próbálkozok győzni a következő alkalommal, mint legelőször, egészen addig amíg nem érzem, hogy abszolút nullák az esélyeim. (Utána nem versenyzek, elfogadom, hogy nincs értelme.)

Bennem az is felmerült, hogy azért "barátkozik" veled, mert azokban a dolgokban, amik a számára fontosak, "jobb" nálad. Ez kell az önbizalmának a fenntartásához.

Nekem ilyen "barát" nem kellene, az tuti fix.

17 éves korban egészséges az ilyesfajta rivalizálás, még ha ez a "vesztes" félnek nem esik is jól. Evolúciós okai vannak. A fiatal hímek közül ilyenkor válnak ki a vezetésre termett (vagy csak arra a szerepre áhítozó) egyedek. Nekik pedig a legjobbaknak kell lenniük. (Lehetőleg mindenben.)

Ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban jobbak lesznek. A legtöbbnek megbicsaklik az élete, és örökre másodhegedűs marad. Egy huszadik senki, aki semmire sem viszi az életben, mert a vágyait nem tudja összhangba hozni a képességeivel.

Hogy mit tehetsz te ebben a történetben? Vagy elfogadod a képletesen vett "uralkodását", vagy keresel hozzád hasonló, kevesebb versenyszellemmel megáldott barátokat.