Ti mit éreztetek mikor a legjobb barátotok szerelmet vallot? Hogy reagáltátok le?
válasza:Amikor egy közelebbi barátomnak felhoztam a témát,hogy mi lenne ha...
Ő azt mondta nem,mert...(személyes indok).
Én meg,hogy oké,akkor nem.
Azóta is barátok vagyunk.
válasza: válasza:"Hogy sikerült lerendezni az egészet?"
az ágyban
válasza:Elmesélem az én történetem is, lehet egy kicsit hosszú lesz.
Mindig tartottam a távolságot, sosem ölelgettem, simogattam, ilyesmi, és egyszer utalgatni kezdett, pedig az elejétől kezdve tudta, hogy nem lesz közöttünk semmi. Még gyanús is volt mikor kifaggatott, hogy ki tetszik, milyen az esetem, őt hány pontra értékelném, ha változtatna magán ezt azt akkor az mennyivel növelné az esélyt nálam. Ekkor leállítottam és rákérdeztem egyenesen, hogy szeretne tőlem valamit vagy mi baja van? Erre azt mondta, hogy nem, csak szimplán kíváncsi és ne gondoljak bele többet. Ekkor eltávolodtam tőle egy időre majd újra 'jóban lettünk'. Közben lett barátnője is aminek örültem nagyon és én is megismertem általa egy srácot, akivel elkezdtem találkozgatni. Azzal a sráccal vagyok azóta is, de minden oké volt, eljártunk együtt szórakozni (a legjobb barátomékkal).
Kb egy hete elkezdte, hogy nem érti a csajokat, hogy miért nem hiszik, hogy barátságból kialakulhat szerelem, miért ilyen elutasítóak, stb majd a monológ végén megkérdezte, hogy vele sosem tudnék elképzelni kapcsolatot? Ekkor lettem nagyon mérges és kifakadtam, hogy hagyja abba a hülyeségeit, ha még egyszer valami hasonlót ír, mond akkor többet látni sem akarom. Bevallotta, hogy régóta engem szeret, de félt bevallani és arra várt, hogy meggondolom magam, de nagyon bánja, hogy bemutatott a srácnak. Jól játszotta a szerepét, mert csak kétszer 'nyomult' és általában segített a pasis ügyekben. Én is hülye voltam, hogy ezt nem vettem észre és az első alkalom után nem ültem le vele komolyabban beszélni. A vallomása után sírtam és mérhetetlen dühöt éreztem, hogy miért? Miért kellett ezt? Megírtam neki, hogy nem szeretném többet látni és beszélni sem, ne keressen. Egy ideig írt, hogy szeretné ezt megbeszélni és bocsánatot kérni, nem szeretne elveszíteni, a barátságunk többet ér. Letiltottam mindehonnan. A barátomnak nem akartam megmondani, de nem tudtam leplezni az érzéseimet és nem akartam, hogy közöttük is megromoljon a kapcsolat, mert elég jóban voltak. Egy világ omlott össze bennem, mert én tényleg barátkánt tekintettem csak rá, mindent megtudtunk beszélni, segítettük egymást, sosem adtam félreérthetö jeleket, de most úgy érzem, hogy látni sem akarom. A barátommal is megromlott egy kicsit a kapcsolatom, mert bedühödött miután ezt megtudta, nem szeretné ha többet férfiakkal barátkoznék, kissé féltékeny is mivel sokat vagyok szomorú emiatt és mindig mondja, hogy hagyjam a fenébe a dolgot, ne gondoljak rá. Nem szereti ha erről beszélek.
Lehet én vagyok ilyen dráma királynő, de rám így hatott. Köszönöm a válaszokat, csak kíváncsi voltam valaki kiborult-e ennyire, mint én és hogy ez mennyire normális reakció.
válasza:Normálisnak normális a reakció, némiképp bele is tudok merülni az érzelmeidbe, nem hívnálak miatta drámakirálynőnek. Viszont ha most a srác szemszögéből lenne leírva kettőtök története, te elég negatív szerepet játszanál benne.
Gondolj csak bele, mit érezhet egy ember, amikor azon kapja magát, hogy egy jó barátjába szeretett bele. Ha egy nem túl közeli lány tetszik, előbb - utóbb összeszedheted a bátorságot egy vallomáshoz, és ha kudarcot vallasz, összetörik a szíved. Ha egy szoros barátba szeretsz bele... Akkor egyszerre kell rá megértő barátként, és álmaid tárgyaként nézned. Minden találkozásotokkor szégyelled magad, amikért titokban többet jelent neked, rettegsz attól, hogy elveszítheted.
Az óvatos próbálkozásai irányodba hihetetlenül cukik, és nem ráförmedést, hanem komoly megbeszélést igényelnek. Fordított esetben mit szólnál: halványan, árnyalva utalgatsz az érzelmeidre, erre megkérdezi, hogy: "mi van, akarsz tőlem valamit?" Hát nem tudom... Szerintem ez nem helyes. Teljesen érthető a kíváncsisága az érzelmeid, ízlésed iránt, hasonló esetben ki ne akarná kideríteni, hogy van - e esélye vagy sem? Végülis minden szerelem (internetest kivéve) barátsággaal kezdődik, okkal gondolhatta, hogy van joga próbálkozni.
Azzal, hogy összejöttél egy sráccal, akit általa ismersz, valószínűleg a lelkébe tiportál. Ez itt egyáltalán nem a te hibád, hiszen neki is barátnője volt akkor, okkal gondolhattad, hogy tényleg csak barátok vagytok. Ez így oké.
Viszont a vallomásakor, amiben elmondta, hogy rengeteg ideje szeret... Jól vettem ki, hogy azt mondtad, nem akarod látni többet? Szerinted ezt érdemli a fiú, aki csomó mindenben (?) melletted volt, és közben elnyomta magában az érzelmeit, majd bevallotta őket? Ilyen könnyen elengeded, csak hogy nyugodtan éldegélhess a barátoddal?
Ha lelked van, megérted, miért NEM a válasz. Nem, nem ezt érdemli. A visszautasítást, a szerelme elvesztését elviseli. De hogy mindemellett a legjobb barátjának is annyi legyen... Kegyetlenség. Oké, elismerem, hzogy hagyni kell pár napot a dolognak, mire lenyugszol, és képes vagy csalódot6tság nélkül nézni rá, de utána... MUSZÁJ megadnod neki azt, hogy legalább elmagyarázd neki a helyzetet. Talán tényleg szünetelnetek kéne gy időre, de mindenképp KÖZÖS BELEEGYEZÉSSEL, nem úgy, hoyg letiltod mindenhonnan! Joga van tudni a miérteket, és joga van bebizonyítani, hogy képes barátként nézni rád. Talán már soha nem lesz ugyanolyan a barátságotok, de csak úgy egyszerűen "soha többé" - nek nyilvánítani végtelenül szánalmas lépés. Ehhez a helyzethez lelki erő kell. De nem annyi, amennyit egy barátért ne lehetne feláldozni. Bár most már lehet inkább hagynod kéne tovább élni az életét: nem hiszem, hogy szüksége van egy olyan barátra, aki egy vallomás miatt egy az egyben lemondott róla.
Bocs, ha egy kicsit szigorú voltam, de szerettem volna ha belelátsz egy kicsit az ő fejébe is.
Nagyon szépen köszönöm a válaszod!
Igazad van, csúnyán reagáltam le az egészet, de bepánikoltam és így próbáltam ezt elfelejteni mintha az egész meg sem történt volna. Nem akartam/akarom tudomásul venni, nekem olyan mintha a bátyám lenne :(
Tudom, hogy az lenne a legjobb megoldás ha személyesen beszélnénk, de még nem állok rá készen, úgy érzem, hogy becsaptak. A barátságunk biztos nem lesz a régi, sőt, de illene normálisan pontot tenni a történet végére.
válasza:Pontosan. Megértem a pánikot, velem is megesett egy ilyen vallomás, bár szerencsére nem lett belőle semmi. A fiú nagyon gyerek még, hiába 14 éves, és hamar túltette magát rajtam. Barátok vagyunk, én pedig a testvérébe vagyok olyan "rózsaszín - ködösen", viszonzatlanul szerelmes... De mindegy is.
Helyesbítenék az utolsó mondatomon: természetesen még mindig vissza kellene menned hozzá, még mindig szüksége van rád. Hasonló helyzetben én majd megőrülnék a hiánytól. Barátilag, vagy "többileg", mindegy. Nyilvánvaló, hogy lustának, és felkészületlennek érzed magad egy ilyen találkozáshoz, de tudod mit? A "nem állok rá készen" egy közhely, egy hülyeség. NAGYON NAGY hülyeség. Hidd el, minél tovább húzod az időt, annál bonyolultabb lesz kettőtök kapcsolata. Elidegenedtek egymástól, és a fiú szeretete talán gyűlöletté alakul át a viselkedésed miatt. Önzőség lenne hagyni, hogy így lépjen ki az életedből. szerintem.
Tegnap ráírtam és megbeszéltük, hogy ma személyesen találkozunk. Görcsben van a gyomrom és izgulok nagyon.
Köszönöm a válaszaid!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!