Miért van az, hogy még mindig ragaszkodom hozzá?

Volt egy ember az életemben, akit a barátomnak tartottam. Mindig szakítottam rá időt, ha szüksége volt rá, segítettem neki, amiben csak tudtam, éjszakákon át dolgoztam neki. Nem vártam érte semmit, igaz nem is kaptam viszonzást. Aztán egy idő elteltével megváltozott. Új munkahelyre került, ahol azt vette a fejébe, hogy önmagát meg akarja valósítani, mindenáron főnök akar lenni. Az elmélete szerint 10-20 szellemileg és fizikailag erős ember vezetheti ezt a népet, persze az ő irányítása alatt. Célozgatott is arra, hogy én mentálisan és fizikailag nem felelek meg az elvárásainak. Hatalmas egója lett, miközben mindig én kaptam a fejemre tőle, hogy az egóm rabja vagyok, azért nem tudom felvenni az ő ritmusát. Legutóbb közöltem vele, hogy elég nagyképű és vegyen vissza egy kicsit az arcából, mire azt mondta, hogy mi nem vagyunk barátok, még csak ismerősök sem, mert ő szárnyal, a csúcson van, én meg alacsonyabb energiaszinten vagyok, állandóan hullámzom. Azóta nem keres, nem hív, nekem viszont valamilyen szinten hiányzik. Régen jókat beszélgettünk, azt hittem ő is a barátjának tart, hiszen ha nem így lett volna, nem tettem meg volna érte annyi mindent. Úgy érzem, hogy csak kihasznált, mégis sajnálom, hogy így ért véget. Csak azt nem értem miért ragaszkodom még hozzá, miért tudom olyan nehezen elengedni?