Vajon miért van ez? Nagyon ragaszkodom hozzá!

Van egy fiú barátom. (én lány vagyok, de nincs köztünk semmi, nem is volt, nem is lesz!) Gyakorlatilag ő a legjobb barátom, mindent együtt csinálunk. Ovis korunk óta. De egyfolytában nyafog, olyan dolgokról beszél ami egyáltalán nem érdekel és untat, de ő tudja, csak nem szeretném megsérteni, és előszeretettel üt is, nem is gyengén. Eléggé erős, szóval fáj. Egyszer gyomorszájon ütött, mert kicsit "tiszteletlenül" beszéltem hozzá. Annyit mondtam, hogy "ez" és csak viccből, de hát ő nem vette annak. Fejemet is ütötte már. Mindennek ellenére ha betegség miatt nem jön iskolába, hiányzik, és nehezen viselem, ha mással beszél szünetben. Nem azért, mert féltékeny vagyok, csak nem tudom.. Vannak barátaim, és neki is, szóval nem azért van, mert kiközösítenek mindkettőnket. Hiába vannak furcsa és rossz szokásai, mindig felvidít. De miért ragaszkodok hozzá ennyire? Nem vagyok szerelmes belé, soha nem is voltam! Ő sem.