Mihez kezdhetnék ezek után?

2 évvel ezelőtt a szüleim nagyon lebetegedtek, akkor átvettem a családi ügyeket. Idén Apám meghalt.

Nincsenek barátaim, középsuliban se vtak, nekem kimaradtak a középsulis élmények (lófrálás a haverokkal, tini szerelem, stb.)

Tavaly szeptemberben kezdtem el egy sulit, esti tagozatos OKJ-t. Igazából nem is a szak érdekelt, hanem az emberek, hogy legyen lehetőségem barátkozni. Össze is barátkoztam pár lánnyal, de bepasiztzak, mind koptatott, eltűntek az életemből. Lett két nagyon jó barátom is, de azok közül meg az egyik 2 hónapja kiköltözött a pasijához külföldre, az nézegette a Facebookját meg elkezdett nekem ugatni a csaj telefonjáról. Eléggé össze kaptunk, a pasi a halálba kívánta a családom, erre én meg megfenyegettem az Övéket. Ezek után persze mindenki Őket védi, mindenki azt mondja, hogy kerüljenek engem meg akinek csak tudták, kipletykálták, hogy milyen egy aljas gödény vagyok. A másik legjobb barátom is melléjük állt, már a pasival is össze haverkodott, annak a szülei is azt mondták, hogy kerüljön engem, nem tette, de tegnap bevalotta, hogy csak azért maradt mellettem, mert sajnál. Sajnálat barátság meg mire jó? Főleg úgy, hogy a környezete elutasít...

Tavaly közmunkán dolgoztam, de akkor is néha berágtam a munkahelyen is, sírtam, sajnos az örökös magány miatt kialakult bennem egy lelki betegség amely néha kicsapódik, agresszívvá tesz.

Legutóbb is ez történt, mikor csalódtam a 2 legjobb barátomban. De egy vidéki városban sajnos nagyon pletykásak az emberek, nem maradt ismerkedési lehetőségem.

Nagyon fájdalmas az örökös magány, az egyedül töltött nyarak, szilveszter, karácsony, szülinapok, stb. Pl. senki sem tudja, hogy mikor van a szülinapom.

Mit tehetnék? Mihez kezdjek? Gondoltam már arra is, hogy elmegyek egy másik, távolabbi városba és újra kezdek mindent, esetleg külföldön.

Mit csináljak? Van kiút? :(

22/F