Mikor érezhető ha egy barátságnak vége van?

Van egy haverom "barátom", de én eléggé nem érzem már, hogy ez hű de nagy barátság lenne. Úgy érzem, hogy az én bajaim nem számítanak, amiket irkán is mondok el. Nem egetrengető bajok, de azért jó lenne egy kis látszata annak, hogy van valaki, aki tanácsot ad. Ezek sokszor vagy át vannak ugorva, vagy egy "ühhum" "az gáz:S" és le van rendezve. Ő rengetegszer picsog. Heti szinten alap, van, amikor állandóan és akkor én próbálok elfogadó lenni, körbekérdezni, érdeklődni stb. De egy idő után ez már unalmas és fárasztó.

Ha valami dolog van, amit szeretek, az le van fikázva, kritizálva többnyire. De ha ő mutat egy poént, zenét, azt meg kell néznem. Ha nem. besértődik. Ha nincs kedvem elmenni vele valahová persze azonnal ugraszt mert neki sz.r a napja, sértődés. ha nem akarok egész este maradni, és sorolhatnám, sértődés. Lssan már nem akarok semmit tenni, mondani, mert hiszti van.

Igazából antiszoc lettem nagyon. 5-6 éve tartósan új embereket nem ismertem meg, nem tudom már milyen. Nincs más, elég egyedül verem magam a földhöz. Valahogy felszínesnek érzem az embereket. Szerintetek mit tehetnék?