Barátságnak vége emiatt?

Nem vagyok egy örök vidám ember. Max egyszer kibeszélem, de nem szoktam a gondokkal másokat lehúzni. Ha emberek közt vagyok, inkább a jó oldalam veszem elő, a humorosat mert azért jöttünk össze, hogy jó időnk legyen nem? Nem rájuk tartozik, vagy max megkérdezik, elmondom. Nincsenek barátaim. Egy ember van, akivel 10-11 éve összejárok, sok esemény, közös ismerősök stb, de lehet én változtam vagy ő, de egyre jobban érzem, hogy leterhel és nem érzem jól magam a közelében. Baromi negatív, és minden apróságon nyafog és úgy néz ki csak nekem, de nekem nagyon. Minden nap van valami, amin depressziózik és nincs olyan beszélgetésünk, hogy ne nyafogna valamin. Ott tartok hogy amikor elhív, azon agyalok milyen kifogást gyártsak. Ha találkozunk, akkor jön az igazi szemetesláda üzemmód. Ő szinte mindig b*baszik (van, hogy magával húz ebben, mindent piával old meg amúgy) és az elején móka, de aztán jön a terhelő lelkizés és nyafogás, a múlton való rinyálás. Ő mondja, én hallgatok, majd egy idő után mennék haza, de marasztal és nyafog. Nem vagyok ez a sokáig kimaradós ember, nem képes megérteni. Magától kezdi mondani a rinya dolgait, nem kérdezem. Ő sosem kérdezi mi van velem, mit érzek adott dologról stb. Ha mondok valamit, egy ilyen erőltetett bíztatással elintézi. Ha nézőpontról van szó, másnak ad igazat. Mindig ez van, oda megyünk ahová ő akar, azt nézünk amit ő, azt hallgatunk amit ő. Mindig lenéz másokat, kritizál és degradál, és vagy 4 szer ha nem mondja el, hogy sok pénze van, akkor egyszer sem. Rengeteg dolgot sorolhatnék. Amolyan B terv, lelki szemetesládának érzem magam, ha nincs jobb dolga. Van egy ő általa megismert haveri kör, de én nagyon ritkán találkozom velük, akkor is közösen, amolyan külsős vagyok és nem is igazán szeretek nyitni feléjük, nem nagyon érzem a helyem. Ő szokott velük összefutni rendszeresen, ezért is gondolom hogy kiestem nála és B terv lettem. Amikor régen csak én voltam egyedül neki.

Zavar, de nincs más ember a közelemben, de már gyakrabban úgy vagyok vele, inkább akkor egyedül, de ez csak az időmet pazarolja. Pár éve úgy vagyok vele, azért akarok barátkozni valakivel, mert emberileg érdekel, a közös dolgok csak egy plusz. Elfogadom ha más az álláspontja, érdeklődése, ezért is a barátom. Nehezen nyitok emberek felé, 5-6 éve nem ismertem meg új embert, akivel huzamosabb ideig találkoztunk volna, lehet itt az újítás ideje. Ti hasonló helyzetben mit tennétek? Akár privátban is megbeszélhetjük mit gondoltok, egy jó ideje aggaszt a dolog, de nem tudok lépni.