Szerelmes lettem a barátomba, hogy lehet ezzel megbírkozni? 💔

Szerelmet vallottam a férfi barátomnak. Már évek óta szerelmes vagyok bele. Nem volt emiatt senkim, mert rajta kívűl senki nem érdekelt, nem keltette fel az érdeklődésemet. Mindig vele szoktam lenni, barátként. Általános iskolàban 5-dik osztályban összevonták az osztályunkat és azóta ismerem. A szüleink is ismerték egymàst, mert mindketten elkezdtünk futó versenyekre járni és a szüleink néha eljöttek megnézni bennünket. Nem tudom mikor lettem szerelmes belé, valamikor középiskolában történt. Egy suliba mentünk tovább tanulni is. (Kereskedelmi) Ott is osztály társak voltunk, gyakorlatra is együtt mentünk, amikor eljött a ballagás nekem ő volt a párom. És 2 éve egy helyen dolgozunk mindketten pincérek vagyunk, de közben ő szerzett még egy szakmát is. Minden napot vele töltöttem, van egy megszokott helyünk ahova napi szinten elmentünk, csak akkor nem ha rossz idő volt. Vele csináltam minden rosszaságot is, miatta kaptam a szaktanàrikat is egy időben, mert sokszor rá vett veszélyes dolgokra, de ő is benne volt minden rosszban, én csak követni szoktam. Sok időt voltunk együtt, középsuli időben átszoktunk egymáshoz menni filmet nézni a nappaliban, vagy együtt tanultunk és minden nyàron 2 hetet vele voltam már 3 éve folyamatosan, ezentúl minden évben együtt leszünk. Ezt ígérte. Neki közben voltak barátnői, nagyon helyes sràc és kedves, nem szereti felhívni magára a figyelmet mégis mindig megkedveltette magát mindenkivel és àllandóan volt valakije. Részletekbe nyúloan elmondott mindig mindent, nekem szokott mesélni a barátnőiről. Volt,hogy tanácsot kért, de nem tudtam neki adni. Aztán később zavart is már,hogy túl sokat beszélt az aktuális barátnőről. Vette a lapot, mert egy időben emiatt nem akartam vele találkozni. És akkor volt az első érdekes váratlan lépés tőle, mert szakított a barátnőjével és este átjött hozzám,hogy ezt személyesen elmondja nekem. Úgy nézett ki,hogy miattam szakított a párjával, mert mi ketten egyre kevesebbet voltunk együtt. Végül minden a régi volt, de már régóta máshogy éreztem iránta és szerelmes voltam vagyok bele. Pár hónappal ezelőtt mondtam el neki,hogy mit érzek iránta. Január elején volt, amikor munka után elmentünk sétálni. Elutasított, testvérként tekint rám. Ezt mondta akkor, hibbantnak tartott, látni kellett volna az arcát. Olyan volt mintha undorodna tőlem és többször is félbeszakított, nem akarta tudni,hogy szeretem őt. Összevesztünk aztán azóta kerültük egymást, munkahelyen még bunkózni is szokott velem, nem köszönt soha, egyik alkalomkor leejtettem a poharakat a tálcáról. Az helyett,hogy segített volna beletaposott a cipőjével a pohár darabkàkba és bénának nevezett. Gyerekes viselkedés, de akkor is rosszul esett. Nagyon szomorú vagyok azóta, megbàntam,hogy elmondtam neki mit érzek. DE! Képzeljétek el egy hete talán,hogy felhívott este telefonon 9 óra környékén. És beszélgetni kezdtünk. Azt mondja hiànyzom neki, kár hogy nem lehet köztünk semmi, mert ha mi összejövünk, de egyszer szakítunk az túl fájdalmas lenne és megkéne szakítani a teljes kapcsolatot. Újra barátkozni akar velem, hogy vele legyek és bocsánatot kért azért amiért elutasított. Lehet elkéne felejtenem, de soha nem tennék ilyet. Úgy hogy újra akarom,hogy olyan legyen mint régen, viszont 1 hónapja albérletben vagyok. Egyedül ,és most azt beszéljük,hogy lehet beköltözne majd hozzàm és fizethetnénk közösen. Úgy nézki a tulaj engedi és minden sínen van. Feljött hozzám látogatóba a barátom és ez ügyben beszéltünk, de szóba jött màs is, nem oda kapcsolodó kérdés. "Csókoloztam már" "Amúgy van valakim" "Miatta nem volt baràtom?" "Mióta vagyok szerelmes " "Haragszom rá" "megbántott?" stb Hirtelen azt is szóba hozta,hogy nem tekint rám testvérként, de betegesnek érezte,hogy ő és én együtt legyünk. Nem volt senkim, részben miatta, mert nekem ő kell csak. Szeretem még mindig. Órákig beszéltünk, kedves volt ismét, de azt látom,hogy probléma neki,hogy szeretem őt. Szomorúnak tűnt, tűnik azóta. Nem szoktuk gyakran megölelni egymàst, de most ezen a héten munka utàn mindig elém jött és megölelt a hajamba csókolt vagy arcon . Kicsit màs most vele lenni, még nem ugyan az. Arra kért amúgy,hogy ne tàvolodjunk el egymàstól, mert ő nem szerelmes én pedig az vagyok belé. Azt is mondta,hogy én vagyok a legfontosabb neki és nem gond,hogy szeretem őt, mert ő is. Csak hát nem ugyan úgy :( Hogy lehet valakivel így tartani a kapcsolatot? Következő hónap elején jön az albérletbe. Màr vàrom. Megszakítani a kapcsolatot nem tudom vele, mert arra képtelennek érzem magam. De már vágyom egy pàrkapcsolatra is,hogy viszont szeressen valaki. Bàrcsak ő lenne az :( Gondolkodtam és úgy hiszem megelégedek azzal amit kapok tőle. Többet nem kérhetek. Szerintetek meglehet ezzel bírkozni? Ha erős maradok? :(

22 éves vagyok a barátom 23