Az normális h még egyetemen se tudtam barátokat csak haverokat szerezni?

Én úgy érzem, hogy a család egy szorosabb, lényegesebb, meghatározóbb, bizalmibb kapcsolat, a baráti kör pedig lazább társaság. A családon belül a szülő korlátlan és maximális felelősséget visel gyermekei iránt, hiszen nem a gyerekek akartak megszületni, a házastárs pedig a legszorosabb kölcsönösen választott kapcsolat. Nyilván az egyéb rokoni kapcsolatok nem élveznek ilyen mértékű prioritást.

Ezek a családi kapcsolatok adják a legfontosabb dolgokat, ezek jelentik a legnagyobb értéket és súlyos hiba ezeket holmi barátságok miatt kockára tenni. Megtehetjük, hogy a barátokat tesszük az első helyre, sokan meg is teszik, de ez óhatatlanul a családok széthullásához, a boldogság elvesztéséhez, megkeseredett, magányos életekhez, válásokhoz, szakításokhoz, érzelmi válságba kerülő gyerekekhez, pszichológiai problémákhoz, személyiség zavarokhoz, sekélyes felszínes érzelmi élethez vezet.

A barátok, helyükön kezelve, betölthetnek pozitív szerepet az életünkben, de ez nem szabad, hogy házasságokat tegyen tönkre, vagy szülő-gyermek kapcsolatot veszélyeztessen. Márpedig leggyakrabban a férj "legjobb gyerekkori barátja" lesz a feleség szeretője, a feleség barátnője bújik a férj ágyába. A családi barát lesz a tragédiák kiváltója. A gyerek barátjának az anyukája jön össze férjjel egy jól sikerült "szülői értekezlet", vagy a baráti családok "együtt nyaralása" után.

#12 értelek. Ha nekes ez jó és elég. De a gyerekeid is van amikor felnőnek, önálló külön életük lesz. Meg addig is az nem egy egyenrangú viszony.

És igen a többi emberi kapcsolat (is) kockázat. Bármi lehet.

Nekem a barátaimmal való kapcsolatom meghatározóbb mint a testvéremmel vagy a szüleimmel. A szerelem meg egy teljesen más dimenzió az az intimitás érintés egy külön dolog. Csalásom nekem nincs. De nem akarnám, hogy a páromnak ne legyenek barátai.