Az normális h még egyetemen se tudtam barátokat csak haverokat szerezni?

Az egyetem nem arra való, hogy az ember barátokat szerezzen, igazi barátokat nem is lehet "szerezni". Az élet vagy hozza vagy nem.

Én mindig sokakkal voltam felületesen barátságos viszonyban, könnyen teremtek kapcsolatot, nyitott vagyok az emberek felé, de legjobb barátom, vagy közeli barátom soha sem volt és nem is igényeltem soha, mert ezt a funkciót a családom töltötte be. Kezdetben az apukám, később az házastársam.

Én azt tapasztaltam és ezt mások is megerősítették, hogy a túlzott barátozás vagy az állandó közeli baráti kör mindig a családi kapcsolatok rovására megy, ezért van annyi válás, szerencsétlen gyerek aki elmenekül otthonról, magányos ember.

A legtöbb válás amiatt van, hogy a dolgokat nem a férjével, feleségével beszéli meg az ember, hanem kitárgyalja a problémáit 5-10 legjobb barátjával (akik ráadásul legtöbbször a házastársat is ismerik).

A barátaiddal ordítozol?!, hát akkor a társaddal még kevésbé tedd! Beszélgessetek, mondd el mi bánt, hogyan szeretnéd, mit szeretnél, hallgasd meg az ő véleményét, jussatok megállapodásra, hogy mindkettőtöknek jó legyen.

Ha kibeszéled a barátaiddal a házasságod problémáit az az én szememben máris több mint elegendő válóok. Alávaló, gerinctelen áruló az aki egy bizalmi kapcsolatot kibeszél, másokkal megvitat és ezzel rossz hírét kelti a társának. Ráadásul ostobaság is és súlyos jellemhibára, személyiségzavarra vall szerintem.

Szerintem ez nagyon nem így van utolsó. Én azt láttam anyáméknál is, hogy nagyon gáz, hogy nincsenek barátaik, mély emberi kapcsolataik. És amiatt én is csak későn tanultam meg, hogy ilyet lehet. És pont leginkább az egyetemen. Nekem nagyon jó barátságaim maradtak onnan és most 39 vagyok. És szerintem ezek el fognak kísérni életem végéig. Tök szép.

Anyám közben elvált apámtól. És ott van egyedül, mert sacc úgy élte az életét mint te. Nem ápolt, nem alakított ki kapcsolatokat. Nem is tudja, hogy kell. Ez nem egy magától értetődő dolog, hogyan lehet mélyen kapcsolódni másokhoz. És anyám azt gondolta, hogy majd a gyerekei lesznek a barátai és velük beszél meg dolgokat. de ez nem szerencsés. A gyereknek nem kéne ezt a súlyt vinni. meg eleve egy ilyen valaki aki nem tud másokkal kapcsolatban lenni a gyerekeinek sem tudja majd átadni hogyan kell ezt.

Kérdező: ne add fel, ne sértődj meg. Hagyd nyitva az ajtókat. Néha próbálkozz újra. Vagy másoknál. Meg képezd, gazdagítsd magad ilyen szempontból. Hogy hogyan kell úgy beszélgetni, hogy ne csak információ csere legyen, hanem valami élvezetes dolog.

Én is ezt tapasztaltam,mint te kérdező.

Úgy látom,hogy a legtöbbüknek bőven elég a még gimiben kialakított szorosabb baráti kapcsolatok és nincs igényük hasonlókat az egyetemen is kialakítani. Vagy másik eset,hogy a másik mindig érdekesebb és jobb valamiért mint én és inkább a másikra esik a választásuk... Ilyenkor ez nagy feladat számomra hogy az önbizalmam ne csappanjon meg...

A házasság vagy a szülő-gyerek kapcsolat egy különleges bizalmi kör, amiben sok olyat megoszt az ember amit mások előtt nem vállalna fel, olyan ez mint a gyónási titok, a plébánosnak elmondom, de már a faliújságon nem szeretném látni.

Én botrányosnak érzem, amikor a feleség horribile dictu arról sopánkodik a barátnőinek, hogy a férje szexuális teljesítménye milyen korlátozott, vagy egy anyuka megbeszéli a játszótéren, hogy a kisfia 10 évesen még bepisil. Hogyan érezze magát az a férj az ismerősei körében, ahol az összes többi férfi hallotta a feleségétől amit a barátnőjük megosztott velük? Vagy hogyan menjen be másnap az osztályba az a kisfiú akit ott arról kérdeznek, hogy tényleg minden éjjel bepisil-e még?

Ezek bizony aljas árulások a bizalom ellen és a "nagy barátkozások" ilyeneket hoznak ki az emberekből.

Persze elvileg lehetséges, hogy valaki a baráti társaságban csak pozitív dolgokat mond a családtagjairól és gondosan vigyáz szerettei jó hírére, imázsára, tekintélyére, megbecsültségére de vajon lesz az ilyenből érdekes baráti dumcsi, lesz ebből lelkizős barátság?! Viszont ha elmondom, hogy a feleségem frigid, vagy leszbikus pornót néz, vagy a férjemet a szadomazo érdekli, vagy a kislányom olyan aranyosan elvörösödik, ha a szomszéd fiú kerül szóba, vagy a tanárnő anyámnak súlyos inkontinencia problémája van, akkor ez népszerű pletyi lesz és tuti tovább is fogják adni a "titoktartási nagyeskű" ellenére, persze szintén "titoktartás mellett"...