Mit tegyek ebben a helyzetben?

Sok éves "barátságom" szakadt meg a napokban, és elég érdekes helyzet alakult ki, nem tudom mit tegyek.

Mindig is egymás ellentétei voltunk, ő extrovertált, vidám, társaságkedvelő, "mindenki barátja" típus aki egy napot sem tud egyedül megülni,én pedig introvertált, 2-3 igazi baráttal, szeretek egyedül lenni és komolyabb témákról beszélgetni, esetekben elég morbidokról, amikhez az emberek nagy része vagy nem tud hozzászólni, vagy amiknél homokba dugják a fejüket hogy ha nem beszélnek róla akkor nem is létezik ilyen, aztán nyugodtan éldegélnek tovább a naiv kis világukban:D A kétszínűség távol áll tőlem, én mindenkivel őszinte vagyok, ezért sem szeretnek sokan, és tartanak antiszociálisnak.

Ez a volt barátnőm nem teljesen ilyen volt amikor megismertem, volt benne valami más, valami egyedi. Nem félt magát adni, emiatt sokan lenézték és nem szerették, de engem pont ez fogott meg benne, hogy nem tömegember, ezért is kezdtem el barátkozni vele. De úgy tűnik nem volt neki elég hogy a barátai elfogadják és szeretik, ő mindenkinek meg akart/akar felelni, ezért egyre inkább beleolvadt a tömegbe, bulizós, mindenkivel jópofizós lett, rengeteg érdekbaráttal, csak az számított hogy mindig legyen mellette valaki, aki szórakoztatja. Hiába mondtam hogy addig nem lesz igazán boldog amíg magával nincs jóban, ő mindig külsőségekbe kapaszkodott.

Aztán megismerkedett egy lánnyal nemrég, és elválaszthatatlanok lettek, sülve-főve együtt vannak a suliban és azon kívül is, de amikor velem beszélget akkor is ez a lány a téma 80%-ban, hogy mit csináltak és mit terveznek. Én meg elég hamar teljesen feleslegesnek éreztem magam, eddig is haldoklott a barátságunk már elég régóta, de ez adta meg a kegyelem döfést. Elkezdtem azzal a 2-3 igaz barátommal több időt tölteni, és minden rendben is lenne, de most jön a probléma, ez a lány megint bekavart.

Engem állított be sz*métládának amiért így otthagytam, és hiába mondtam neki hogy ő volt az, akinek semmit nem jelentett már egy ideje a "barátságunk", és jobb ez így, de teljesen megsértődött. (Gondolom bántja hogy már nincs kit lábtörlőként tartani:D)

Viszont a barátaim is jóban vannak vele, mint mondtam ez a lány mindenkivel jóban van, tipikus embervonzó személyiség, mesteri a "small talkok-ban", és nagyon profin tud együttérzést és érdeklődést tettetni, ha haszna van belőle:)

Azt hiszem valami bosszúhadjáratot indított, próbál mindenkit elszigetelni tőlem, és bár a barátaimnak is megvan a véleményük róla, mégis elvannak vele alkalmanként, és ezt nem is várom el hogy miattam szakítsák ezt meg. Viszont így olyan rossz bemenni a suliba is, mert minden nap látom a lányt, és minden nap hangosan érezteti velem hogy tökéletesen megvan nélkülem, nagyon jó az élete. A szüleim is szerették egyébként, és itthon is azt hallgatom hogy miért nem szokott már hozzánk járni, min vesztünk össze, béküljünk ki, stb..

Nem tervezek kibékülni vele, sőt, igyekszem a lehető legjobban kerülni a hasonló kétszínű embereket, akiknek a barátság nem az jelenti hogy jóban-rosszban ott vagy a másik mellett, hanem hogy ki a legviccesebb, aki a legjobban tud szórakoztatni. Elég undorító hogy a mai társadalom már így működik (tisztelet a kivételnek), de hát ez van.

Mit tegyek ebben a helyzetben? Mert nem várhatom el a barátaimtól hogy ne is szóljanak ehez a lányhoz, nem a dedóban vagyunk, de akkor is idegesít hogy nem akar csendben elválni tőlem, hanem megrögzötten állítja hogy hátbaszúrtam.

18/l