Mit csináljak ebben a helyzetben? Adjam fel?

Kicsit hosszú próbálom röviden írni.

Barátokkal terveztünk a nyáron Balaton körüli biciklitúrát. Eddig úgy volt hogy megyek. Ma megkérdeztem hogy akkor hány napos is lesz. Kaptam egy üzenetet a főszervező "haveromtól" hogy hanyadikára érünk Siófokra ahonnan haza lehet vonatozni.

Ezután mintegy hozzátette hogy ez egyébként kb csak rám vonatkozik, a többiek még tesznek egy félkört. Ugyanis egy lány aki szintén a társaság tagja szervezett egy 3 napos bulit a balatonpartra.

Ő nem jön egyébként a túrára. Rajtam és egy másik fiún kívül meghívott mindenkit a társaságból. Én nem gondoltam hogy rosszba lennék vele. Kb. ezzel így össze is tört a világom. Nekem ez így iszonyat szarul esett. Kiléptem az összes csoportból ami ebből a társaságból áll. Írtak páran hogy mi van, nem nagyon válaszoltam. Egyedül a "főszervezőnek" valaszolgattam. Próbáltak rávenni hogy menjek el a turara meg minden. Kiderult hogy ez május eleje óta van így, azóta mosolyognak rám. Senkit nem izgatott kulonosebben hogy miért nem vagyok meghívva. Aztán eljutott ez a buliszervező csajhoz is és felvett a bulis csoportba. Kiléptem mert ez így már szánalmas.

Nem is nagyon tudom most így összefoglalni az érzéseimet ezzel kapcdolatban mert nekem ez túl sok. Mi értelme lenne egy olyan társaságban lennem ami ennyire leszar? Akkor már kevésbé szánalmas ha egyedül vagyok legalább nem csapom be magam. A legjobb hogy azt akarták hogy ezt a helyzetet majd így mosolygva elfogadjam vagy nem tudom. Iszonyat dühito. Én nem a játékszerük vagyok akiket felvesznek meg leraknak amikor tetszik. Nincsenek is más "barataim" egyébként. És nem is úgy kell elkepzelni hogy én egy ilyen teljesen periférián levő ember lennék a társaságban. Én azthittem ők a barátaim. Még egyszer kell talalkoznom néhány osztalytarssal akik ebbe benne vannak mert már elballagtunk. Nem tudom hogy fog még ez alakulni. Ennyi, hagyjam őket? Mit csináljak?