Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Van esélyem PCOS-al, IR-el,...

Van esélyem PCOS-al, IR-el, új barátokat találni? :- (

Figyelt kérdés
A kálváriám sok éve kezdődött.. Röviden 4 év alatt 40 kilót "sikerült" felszednem, ami eléggé tetemes ahhoz képest hogy csak 154 cm vagyok. Iszonyúan nehezem élem ezt meg, pláne úgy, hogy régen nem telt el úgy nap, hogy ne dicsért volna meg valaki, hogy mennyire csinos vagyok. Közben kiderült, hogy Inzulinrezisztenciám, és PCOS-em van. Diétázom, próbálok mozogni, de csigatempóban kúsznak le a kilók.. De ez még a kisebbik baj, mert előbb utóbb ha kitartok, lefogyok. Tudom, hogy ez rajtam múlik. Viszont a PCOS-nek "hála" erőteljes szőrnövekedés vette kezdetét az államon. Nagyon-nagyon idegesít. Minden áldott nap úgy kezdődik, hogy csipeszelés. És ha ki is szedem, látszik, hogy ott a bőröm sötétebb. Tehát alapozó is kell, de szerintem úgyis átlátszik valamennyire. A másik dolog, pedig hogy a nyakamnál, a térdhajlataimnál, és a könyökömnél elsötétedett a bőr. Ha ez még nem lenne elég, a hízástól még striáim is lettek az egész testemen. Rohadtul elegem van az életből, hiányzik egy barát, barátnő, akinek néha elpanaszolhatom a bánatom, vagy épp az örömöm. Sajnos felszínes emberekkel találkoztam eddig. És a fentiek függvényében nem is szívesen mozdulok ki. Pedig tudom, hogy így esélyem sincs új barátokat találni. Próbáltam neten is barátkozni. Nagy reményeket fűztem hozzá, mivel a páromat is neten keresztül ismertem meg, és már 6 éve együtt vagyunk. De sajnos ez a neten barátkozós dolog nem igazán akaródzik. Nem tudom mit tehetnék. Ez egy ördögi kör. Jelenleg itthon vagyok jövő szeptemberig. Addig az egészségem rendbetétele, és az angol nyelvvizsgára való készülés a projektem, mert jövő év szeptemberében szeretnék egyetemre menni. Viszont addig sem szeretnék beleőrülni ebbe az egészbe, így gondoltam adok még itt egy esélyt a netes barátságnak, hátha. 24/L

2017. jún. 1. 15:23
 1/3 anonim ***** válasza:
0%

Van egy barátod, de magányos vagy?

24 évesen tanulmányilag ott jársz, mint egy 17 éves

Neked nem a pcos a legnagyobb probléma

2017. jún. 1. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 A kérdező kommentje:
Kedves első! Bizony, magányos vagyok. Szeretem a páromat, és mindent megtudok vele beszélni, de azért valljuk be, nem normális, hogy csak vele oszthatom meg a dolgaimat. A másik meg. Könnyen ítélkezel, de segítek. Tudod sok ember dönt úgy, hogy unja a jelenlegi munkáját, és valami új dologba szeretne belefogni, ezért SOHA nem késő beülni újra az iskolapadba! De ha már itt tartunk, esetemben nem ez volt a fő motiváció! Ugyanis apukám még gyermekkoromban lelépett, anyukám pedig 15 évesen kivett az iskolából, majd 16 éves voltam mikor lemondott rólam, majd átpasszolt az anyjának mondhatni cselédnek. Tizennyolc évesen öngyilkossági kísérletem volt, de szerencsére nem történt komolyabb baj. Aztán a "mamám" felrakott egy társkeresős oldalra, akaratom ellenére. Ott ismertem meg a jelenleg páromat, és amilyen gyorsan csak lehetett leléptem a családomtól. Akik ezek után még próbáltak keresni, azt gondolták majd pénzt láthatnak. De azóta megszakítottam velük minden kapcsolatot. Amint lehetett elkezdtem az esti sulit, hogy befejezzem a középiskolát, és igen, lehet hogy későn (szerinted) de legalább próbálkozom.
2017. jún. 1. 15:45
 3/3 anonim ***** válasza:
Ha valóban csak felszínes emberekkel találkozol, akiket ez zavar, akkor ismerkedj olyanokkal akik szintén ezzel a betegséggel küzdenek.
2017. jún. 1. 16:54
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!