Az ilyen "elméleti szakember" típusú barátokat/ismerősöket hogyan kezelitek?

Más, de hasonló lehet az ember, legjobb haverom most megy "nyaralni" délamerikába fél évre, és van egy ilyesmi megmondóember haver, aki fejérmegyét nem hagyta el életében, de pontos felvilágosítást ad mindig, hogy venezuelában hogy mennek a dolgok, hogy fehér emberként nem kéne odamenni, mert lelőnek az utcán... hogy kolumboában el fogják vágni a torkát, ha csak megsejtik, hogy nincs megkeresztelve stb stb... én New Yorkban The Bronxban laktam, és a mai napig megkapom tőle a felvilágosítást, hogy az milyen veszélyes bandaháborúktól hemzsegő hely, és én csak mázlista vagyok, hogy az ott eltöltött 5 évem alatt mindig elkerültem az ilyesmiket... de ott minden napos, hogy lelőnek embereket az utcán csak úgy...

Mi egyszerűen ráhagyjuk amikor rákezd az ilyenekre, aztán már kötözködés nélkül eltereljük a témát más irányba.

1. Ilyenekkel nem barátkoznék, érthető okoból.

2. Ha valamiért mégis muszáj egy ilyen ember társaságát elviselnem, akkor nagyon gyorsan, de először udvariasan közlöm vele, hogy addig rendben, hogy van egy véleménye, de kérés nélkül legyen szíves tanácsolni semmit vagy megpróbálni beleszólni az életembe, mert azt nem vagyok hajlandó elviselni. Másodszorra ezt már sokkal nyersebben hoznám a tudomására, sokadszorra pedig pláne. Ha pedig megsértődik, annál jobb, addig sem szól hozzám.

Tudálékos, "mindent jobban tud" ember az ilyen, kerülendő a társasága.

Nálunk nagyanyám ilyen, de őt nem kerülhetem, szóval van, hogy dumál és mindenki más "facepalm" pózban hallgatja. Kioktat a nagymutter mindenkit, általában szakértelem nélkül...