Diagnosztizált autistaként hogyan lehet, illetve hol tudok lányokkal BARÁTKOZNI? 28/F

Jelenleg nincs munkahelyem, nincs baráti közösségem, egyedül érzem magam. Barátnőm (Párom) már van, tehát nem társkeresésezek.

Problémám, ami nehezíti a dolgomat, hogy a Drágam rettenetesen féltékeny, teljesen lealulértékeli magát. Azt gondolja, hogy azért van erre szükségem, mert Ő nem elég jó nekem, pedig ez nem így van. Attól még, hogy nem tudom kifejezni magam, Ő a Mindenem. Különbenis Neki is vannak ott barátai, tehát Ő hozzám képest nincs annyira egyedül. Távol lakunk egymástól, nagyon ritkán találkozhatunk és beleőrülök abba, hogy nincs olyan valaki akivel rendszeresen élőben találkozva beszélhetek.

Azt mondják, hogy társas helyzeteket nem látok át, de azt nem mondták, hogy konkrétan miket. Külóncnek és furcsának mondanak, pedig inkább a környezetemet látom furcsának, mert nem értenek meg engem és van, hogy számomra logikátlanul tesznek valamit.

Ha valaki megkérdezné, azért lányokkal barátkoznék, mert eddigi életem során a fiúkkal felszínes volt a kapcsolatom és nemigen fogadtak el olyannak, amilyen vagyok. Nem mertem velük rendesen beszélgetni, csak felszínes, tevékenységalapú haverosság volt, ahol nem alakult ki alapvető bizalom. Egy kivétel van, de ő egyáltalán nem ér rá az utóbbi időben. Lányokkal eddig jobbnak tűnt barátkozni iskolaidőben amíg oda jártam, mert szépen beszéltek hozzám, nevettek, kifejezték az érzéseiket, megnyíltak, jól érezték velem magukat. Aztán eltűntek és nem foglalkoztak velem utána. Lányoknak hamarabb megnyílok és sokkal jobban esik tőlük minden pozitív visszajelzés.