Mit csináljak magammal autistaként?

"De ez nem válasz a kérdésemre."

Valóban nem, viszont releváns. Mert ha nem vagy az, csak beképzeled, akkor a kérdés nem teljesen értelmes.

Az átlagos emberek általában idegenkednek tőlünk (és mindenki mástól, aki akár egy kicsit is eltér az átlagtól).

Az még szomorúbb, hogy meg se akarnak ismerkedni a különféle másságokkal, illetve azt se akarják felfogni, hogy nem az illető tehet róla.

De hiába szomorkodunk, sírunk, vagy hisztizünk, mint egy kisgyerek a játékboltban, nem fog változni az egészségesek hozzáállása.

Vagy összetartunk mint sorstársak, vagy pedig egyedül kell boldogulnunk. Más lehetőség nincs.

Diagnosztizált (aspergeri) autista vagyok. 10 évesen kaptam a diagnózist.

Ugyanazok a gondjaim, mint neked, viszont nem hagyom, hogy elnyomjanak, és ügyesen meg tudom oldani a legtöbb problémát (leszámítva azt, ami az állapotomból kifolyólag nehézség).

Az ügyintézéshez viszont jobb, ha hozzászoktatod magad.

Könyök egy példát: menj el egyedül az orvoshoz. Miután végeztél, vegyél magadnak valami finomat.

Később egyre több dolgot végezz el egyedül, és ugyanúgy jutalmazd meg magad utána.

Ha összekapcsolod a kellemetlent a kellemessel, már nem lesz annyira elviselhetetlen. A fokozatosság is sokat számít, hiszen így megszokod a társas helyzeteket.

Ez az expozíciós terápia. Nekem bevált, neked is ajánlom.

Ülj le és gondold át, hogy mik az előnyös tulajdonságaid, aztán használd fel őket. Tanulj, tapasztalj és gyakorolj. Az ügyintézést, vásárlást hasonlóan tanultam meg, mint az egyik előző válaszoló: minden sikeres eset után kaptam magamtól egy matricát. Ha összegyűlt 10 matricám, vettem magamnak egy könyvet, ugyanis a könyv az, amiért bármit megteszek. Gyerekkoromban ugyanezt alkalmazták rajtam, sikerrel. Ma már csak a nagyon nemszeretem helyzetekben kell, pl. amikor új helyre kell mennem, ahol sok idegen lesz. Mindig a leendő új könyvemre gndolok, veszek egy nagy levegőt és bemegyek.

/Szintén aspi/

Az első pár választ azért nem értem, mert a kérdező sehol sem említette előzőleg, hogy nincs róla orvosi papírja. Ha valaki arról ír ki itt kérdést, hogy ő rákos, arra is olyanokat irkáltok, hogy "lehet nem is vagy rákos, mert arról lenne orvosi papírod"? Mert az úgy elég szánalmas, már elnézést.

A kérdezőt meg azért nem értem, mert nem írt konkrét problémát, csak felsorolt különféle személyiségjegyeket. Mi a gond? Költözés? Iskola? Munkahely? Kapcsolatok? Az autizmus önmagában nem feltétlenül jelent gondot, legtöbbször a körülmények miatt válik azzá.