Lehet ezt barátságnak titulálni?

9.-ben az egyik osztálytársammal kicsit jobban egymásra találtunk. Mindig együtt mentünk ebédelni, a suliba meg haza a suliból, és minden órán szinte a padtársam volt.Rengeteget voltunk együtt meg hülyültünk suli utáni szabadidőben is. Én nagyon jó tanuló vagyok, ő kicsit gyengébb, közepes tanuló; ezért mivel 9.-ben még ő is egyedül volt az új közösségben meg én is,kicsit mintha még kajtatott is volna utánam, csak hogy lehessen valakivel, de ettől függetlenül én a legjobb barátomnak tartottam. A rákövetkezendő évben a gyerekkori legjobb barátnője átjött a sulinkba. Innentől kezdve állandóan vele lógott, azt mondta, hogs attól még néhány órán mellém ül, de az kb. csak 1 hónapig volt, utàna mindig a másik csajjal volt.Ő az új padtársa, vele járnak mindenhová, azon az 1 kivételes órán,ahol kényszerből mellettem ül, ott is metakommunikál a bnőjével, és hozzám csak akkor szól ha nem tud valamit, és csak akkor jön át, hogyha valami önös érdek vezérli: átnézni a fogalmazásait, jó-e a matekházi. Már Facebookon se beszélünk, csak háziügyben. Néha meg próbálja játszani, hogy a barátom, de rengetegszer magamra hagynak a suliban, sokszor érzem magam magányosnak, és pont ezért már az osztálykirándulásra sem akarok elmenni. Amikor bármi kérése van,akkor olyan szívesen mondanám neki, hogy a bajban is a nagy barátnőjéhez rohanjon, ne csak akkor törődjön velem, mikor önös érdek vezérli....de ugye akkor még annyit se foglalkozna velem. Volt olyan is, hogy szó nélkül suli után el akartak nenni, engem meg se vártak, és akkor szólt oda a másik csaj, h engem nem várnak meg..és ő meg mondta h jaaa de úgy akarta ő is... hát, csak a jelek nem ezt mutatták.

Jogosan érzem magam kihasználva és egyedül?:(

A hosszúságért bocsánat.