Egészséges vagyok, ha egy ilyen élet a kényelmes nekem?

Van pár haverom, de igazából nem sokat beszélgetek velük. Sulis dolgokat megdumáljuk, meg együtt elmegyünk bulizni, de én általában csak hallgatom/olvasom, ahogy ők mesélnek egymásról egymásnak.

Én is tudnék mesélni magamról, sok minden történik velem, de nagyon-nagyon ritka amikor késztetést érzek arra, hogy ezt elmondjam valakinek.

Most például ismerkedem egy lánnyal, akivel legalább 1 randiig eljutok, ami már nagy szó. A haverjaim közül egy srácnak kb kétszer megemlítettem és úgymond nekem elég is volt ennyi, de mintha azt érezném, hogy el kell mondanom a többieknek, mert különben megharagszanak, hogy ezt sem meséltem el.

Sok ismerősöm van, aki azt gondolja, hogy nem kedvelem, csak mert nem mondok neki soha semmit magamról..

Nektek mi a véleményetek az ilyen emberekről?

17/F