Nincsenek barátaim? Se szociális életem? Se pasim?

Szóval, kicsit introvertált személyiség vagyok.

Kevés baráttal is elvagyok, nem vagyok nyitott.

Jelenleg 4-5 barátom van. Mással nem is ismerkedem vagy beszélek. Ő közülük is 2 igazi... másik 2-3 csak azért van, mert egy osztályba járunk, amúgy nem keresnek..

Szociális életem egy nulla, pedig régebben szerettem ide-oda eljárni avval a 4-5 barátommal. De féléve szinte csak itthon vagyok.

Pasim sincs (nem is volt), nagyon magasak az elvárásaim a szüleim szerint, én szerintem meg csak az a probléma, hogy a legjobb barátomba vagyok szerelmes. Másba nem is tudnék, mivel képtelen vagyok új ismeretséget kötni.

Érzem h nekem így jó, szüleim nem igen tudják ezt elfogadni.. pont az ellenkezőjét akarják.. néha én is érzem, hogy ez nem állapot, 5ev múlva egyedül leszek, de jelenleg így jó.

Középiskola elején pedig épp nagyon nyitott voltam, rengeteg baráttal.. de egy második középiskolás évemben ismét elojott az introvertáltság (mint elemiben is)

Változtatni nem tudom szeretnék e, a jövőben lehet..

Anyám szerint a pszichológus se tudna segíteni rajtam..

Nekem nagyon rosszul esik hogy nem képes elfogadni.

Ti nektek mi a véleményetek erről? Vészes eset vagyok? Anyám szerint igen...

Mostanában van egy minimális letargiam is (kb amióta beleszerettem a baratomba)

Amúgy nagyon jó pszichológusunk van a suliban.. szerintetek megéri vele beszélni?

18 éves vagyok