Milyen munka, munkahely van ahol nincsenek kollégák (szociális fóbiám van)?

Nem leszek népszerű de: Sem a gyógyszer, sem a pszichológus nem kell ide. A pszichológusnak jó, hogy elmondhatod de itt meg is állt a tudomány. Ha valaki szociális fóbiás-én az voltam- akkor annak a legjobb terápia, ha "bedobják a mély vízbe" és ezt nem viccből írom. Tudom, hogy milyen, tudom és átéltem, hogy min megy keresztül az ember, de az első pár napban csak! Én is sokáig voltam szociális fóbiás, a buszra nem tudtam fel szállni már, mert remegtem, izzadtam, nem kaptam levegőt, ájulás kerülgetett. Menekültem a társas helyzetek elől, és egyre süllyedtem lejjebb, kibírhatatlan volt ez az időszak, álmomban ne jöjjön többet elő. Rettentően rossz volt. Aztán bekerültem a "nagy betűs életbe", ahol konkrétan vagy megszoksz vagy fedél nélkül és étel nélkül maradsz. Amikor tényleg nincs, és megtapasztalja az ember, onnantól kezdve beindul az "élni akarás". Eddig szóró lapoztam, de meguntam, hogy 500 Ft-os órabérért egész nap a szakadó esőben, hidegben, csövesekkel és kóbór kutyákkal vagyok körülvéve. Mindennap elterveztem, hogy holnaptól más leszek, csomó helyre beadtam z önélet rajzomat, ahová tudtam, hogy sose mennék, mert társas helyzetek vannak. De visszahívtak, elmentem az interjúra-gondolom nem kell részleteznem, hogy mit éreztem akkor- és felvettek. Másnap maga volt a pokol, egész éjjel azt hittem, hogy itt a vég, egyszerűen csodálkoztam magamon, hogy miért is vagyok ilyen. Alig vártam, hogy vége legyen az első napnak, aztán jött a második nap. Erőt vettem magamon, mindenkinek bemutatkoztam, persze magamban a szívinfarktus kerülgetett, és váltott velem mindenki pár szót. Aztán napról napra jobb lett, elfogadtak, most visszagondolva nem értem magam, hogy mi volt ekkor velem, de nagyon rossz volt. Mára naponta 300-400 emberrel beszélgetek, csapatban dolgozom, elfogadnak. Eddig sosem voltak barátaim, mert úgy gondoltam sose fogadnak el. Mára megerősödött bennem, hogy igenis én is vagyok valaki, érek annyit amennyit más is. Nem szálltam el magamtól, tisztelem és becsülöm az embereket, de én is elvárom. Idáig nem tudtam, hogy mi az hogy barátokkal elmenni moziba, sétálni, milyen társas életet félelem nélkül élni. Valakinek ez természetes valakinek meg kell érte keményen küzdenie és legyőzni önmagát, valaki beletörődik és végig szenvedi kis életét, én nem ez mellett döntöttem.

Nehéz, de nem lehetetlen!

Megszoksz vagy megszöksz? Válasz és tegyél érte!

Kérdésedre a válasz: pizza futár, étel kiszállító, postás-neki nem kell beszélgetni az emberekkel, futár, szóró lapozás, fordító.