Rettenetesen felháborít a helyzet, én látom rosszul, vagy tényleg nagyon igazságtalan az egész?

Egy közeli lánybarátom, akivel több éve ismertük egymást egy - szerintem nagyon jelentéktelen - ügy miatt nem akar velem többet beszélni, illetve egyéb más dolgok is felmerültek.

A történet úgy kezdődött, hogy ő éppen kinn volt Svédországban valami pasinál, és összehaverkodott egy másik sráccal. A srác nekem elsőre nagyon antipatikus volt, de gondoltam az egyik közös program után, hogy felveszek Skype-on és FB-n és beszélgetek vele kicsit, hátha jobban megismerem és elmúlik az ellenérzés, nem akartam, hogy ilyesmi konfliktus legyen egy esetleges másik program alkalmával. Beszélgettem a csávóval kicsit, alapvetően sokkal normálisabb volt, és rájöttem, hogy az ellenérzéseim alaptalanok voltak.

Aztán rá egy napra, a csajhoz valahogy ez visszajutott. Én igazából alapvetően miatt beszéltem azzal a sráccal úgy egyáltalán, mivel pontosan tudom, mennyire kellemetlen ha a baráti társaság bizonyos tagjai nem jönnek ki egymással. Viszont meglepetésemre a lány ezen borzalmasan kiakadt, árulónak tartott, aki teljesen figyelmen kívül hagyja őt, meg úgy általában mindent. Ennek annyi az előzménye, hogy korábban említette ugyan, hogy nem szereti, ha a barátai "összekeverednek", összebarátkoznak egymással is, de itt erről szó nem volt, a csávóval kb. kétszer beszéltem teljesen ártalmatlan, hétköznapi témákról, ráadásul több másik barátjával tényleg összehaverkodtam a múltban és azzal sem volt semmi problémája. Ezek után azt mondta, hogy nem akar beszélni velem, mivel nagyon idegesítené a tudat, hogy én "kötődök" a sráchoz szerinte, (ez nem volt igaz egyáltalán) és így nem akar inkább beszélni velem, mert én meg abba nem egyeztem bele, hogy szó nélkül letörlöm a csávót mindenhonnan és soha többet nem állok vele szóba. Szerintem az nagyon paraszt viselkedés lett volna abban a helyzetben. Felvetettem azt is, hogy mondja meg a srácnak, hogy ez zavarja, és akkor így értené, hogy miért nem beszélek vele a jövőben, erről hallani sem akart.

Aztán kb. rá egy hétre én azért próbáltam beszélgetést kezdeményezni, nem reagált. Ezek után másoktól visszahallottam, hogy kibeszélt a hátam mögött, hogy mennyire csalódott bennem és annak a horvát gyereknek is végül is elmondta, hogy őt zavarják ezek az összefonódott barátságok, annak ellenére, hogy korábban ezt kategorikusan elutasította. Ezen én eléggé felhúztam magam és azt mondtam, hogy teljesen érzelemmentesen viszonyul az emberi kapcsolatokhoz és neki teljesen mindegy, hogy kivel mi történik, és amint megun valakit azt otthagyja és jöhet a következő balek.

Utána kb. két hétig nem beszéltünk, majd írtam neki, mondtam neki. Eleinte az volt a baja, hogy miért beszéltem a sráccal, amikor tudtam, hogy zavarja őt, amint elmagyaráztam neki, hogy már nem is beszélek vele, akkor azt mondta, hogy amiket a fejéhez vágtam az nem puszta sértés volt, hanem "lelki terror". Szerintem ez erős túlzás, és nyilván én sem mondtam szépeket, bocsánatot kértem, többször is, de semmi eredménye nem volt.

Eltelt két hónap, gondoltam, hogy ennyi idő után csak megnyugszik, de nem. A szülinapomon felköszöntött, és utána próbáltam beszélgetni vele, de nagyon elutasító volt, alig állt velem szóba. Itt felmerült bennem, hogy ennek vége, és szeretném visszakapni a telefonomat, amit kölcsönadtam neki. Ugyanis még hónapokkal a konfliktus előtt eltört a telója és elküldtem neki az enyémet, amíg nem vesz egy másikat. Kb. 6 hónapja volt nála a teló azóta, amíg gondoltam, hogy kibékülünk majd, addig nem zavart, de innen egyértelművé vált, hogy nincs tovább. Viszont amióta felvetettem neki a telefont kérdését, azóta egyáltalán nem is válaszol.

Jogos, hogy egy utolsó érdekembernek tartom, vagy itt mindketten hibásak vagyunk?