Mennyire tolerálható, hogy egy gyerekkori barát kizárja az életéből a másikat?

Itt arra gondolok, hogy x, és y óvoda óta barátok, de amikor x megy más emberekkel bulizni, vagy bárhová, lesz@rja y-t, nem is szól neki, és y csak akkor kell, amikor nincs más.

Tudom, szabad akarat, magánélet, nem kötelező neki elhívnia y-t, de y-nak sem kötelező barátkoznia vele.

Gondolom rájöttetek, hogy én vagyok y :D

Tavaly nyár óta nem tartjuk a kapcsolatot. Annyi volt, hogy x előadta mennyire nagy haver, y pedig mondta, hogy neki nem kell ez a barátság, szerinte nem sokat ér, erre x írta, hogy cső, y pedig letiltotta. Azóta x többször kereste, üzent y-nak.

Tehát úgy vagyok vele, hogy minek barátkozzunk? Nem arról van szó, hogy rajta keresztül akarok felmászni. Az a problémám, hogy mindig csak azt csináltuk, amihez ő neki kedve volt. Tudta, hogy nincs sok barátom, ezért megtehette, hogy körülötte forogjon minden. Ebből szerintem egészséges baráti kapcsolat már nem lesz.

A fenti ok, ami miatt megszakadt a kapcsolat, nem önmagában amiatt történt. Már fél évvel azelőtt eldöntöttem, hogy ez lesz. Megakartam volna tartani a kapcsolatot haverságnak, de ha már így közös beleegyezéssel elváltunk, akkor nincs miről beszélni. Főleg, hogy nagyon sokan tudják mi történt. Ha csak úgy újra barátok lennénk, mások hogyan viselkednének velem? Bármit megtennének, mondván én úgyis kibékülök velük.

Egyébként úgy gondolom, ha személyesen összefutunk semleges helyen, akkor adnék neki esélyt. Az elejétől újrakezdhetne mindent legalulról.

Még egyszer írom, nem azzal van az igazi probléma, hogy nem invitál a társaságába. Szabad emberek vagyunk, mindenkinek megvan az élete. Szóval azzal van a fő problémám, hogy ő tudta az én helyzetemet, és direkt úgy alakította ki a dolgokat, hogy azzal beosszon az idejébe, ami számára jó. A másik pedig, hogy a barátság vége előtti időkben vérig sértődött, ha én nem ugrottam neki azonnal amikor eljött. Én elfogadtam az ő életét, és azt tiszteletben tartottam. Persze volt olyan is, hogy mondtam neki elszeretnék vele menni, mondta hogy nem, én ezt tiszteletben is tartottam, nem erőszakoskodtam.

Itt igazából arról van szó, hogy érdemes lenne újrakezdeni a barátságot, vagy csak időpazarlás? Ő azt szerette, ha nálam, nála, vagy egy 3-adik közös barátnál döglöttünk. Ehhez alkalmazkodtam is, fiatal voltam, és nem voltak barátaim... :D

Én viszont azt szeretem, ha csavargunk erre-arra. Ehhez viszont ő semennyire sem alkalmazkodott már évek óta.