Mennyire tolerálható, hogy egy gyerekkori barát kizárja az életéből a másikat?
Itt arra gondolok, hogy x, és y óvoda óta barátok, de amikor x megy más emberekkel bulizni, vagy bárhová, lesz@rja y-t, nem is szól neki, és y csak akkor kell, amikor nincs más.
Tudom, szabad akarat, magánélet, nem kötelező neki elhívnia y-t, de y-nak sem kötelező barátkoznia vele.
Gondolom rájöttetek, hogy én vagyok y :D
Tavaly nyár óta nem tartjuk a kapcsolatot. Annyi volt, hogy x előadta mennyire nagy haver, y pedig mondta, hogy neki nem kell ez a barátság, szerinte nem sokat ér, erre x írta, hogy cső, y pedig letiltotta. Azóta x többször kereste, üzent y-nak.
Tehát úgy vagyok vele, hogy minek barátkozzunk? Nem arról van szó, hogy rajta keresztül akarok felmászni. Az a problémám, hogy mindig csak azt csináltuk, amihez ő neki kedve volt. Tudta, hogy nincs sok barátom, ezért megtehette, hogy körülötte forogjon minden. Ebből szerintem egészséges baráti kapcsolat már nem lesz.
A fenti ok, ami miatt megszakadt a kapcsolat, nem önmagában amiatt történt. Már fél évvel azelőtt eldöntöttem, hogy ez lesz. Megakartam volna tartani a kapcsolatot haverságnak, de ha már így közös beleegyezéssel elváltunk, akkor nincs miről beszélni. Főleg, hogy nagyon sokan tudják mi történt. Ha csak úgy újra barátok lennénk, mások hogyan viselkednének velem? Bármit megtennének, mondván én úgyis kibékülök velük.
Egyébként úgy gondolom, ha személyesen összefutunk semleges helyen, akkor adnék neki esélyt. Az elejétől újrakezdhetne mindent legalulról.
Még egyszer írom, nem azzal van az igazi probléma, hogy nem invitál a társaságába. Szabad emberek vagyunk, mindenkinek megvan az élete. Szóval azzal van a fő problémám, hogy ő tudta az én helyzetemet, és direkt úgy alakította ki a dolgokat, hogy azzal beosszon az idejébe, ami számára jó. A másik pedig, hogy a barátság vége előtti időkben vérig sértődött, ha én nem ugrottam neki azonnal amikor eljött. Én elfogadtam az ő életét, és azt tiszteletben tartottam. Persze volt olyan is, hogy mondtam neki elszeretnék vele menni, mondta hogy nem, én ezt tiszteletben is tartottam, nem erőszakoskodtam.
Itt igazából arról van szó, hogy érdemes lenne újrakezdeni a barátságot, vagy csak időpazarlás? Ő azt szerette, ha nálam, nála, vagy egy 3-adik közös barátnál döglöttünk. Ehhez alkalmazkodtam is, fiatal voltam, és nem voltak barátaim... :D
Én viszont azt szeretem, ha csavargunk erre-arra. Ehhez viszont ő semennyire sem alkalmazkodott már évek óta.
Remélem tudok segíteni. Óvoda óta voltunk barátnők. Az ő családja nagyon vallásos volt. Minden nap találkoztunk. Nyaranta folyton együtt lógtunk. Aztán ő gimibe került. 6 osztályosba. 12 éves volt, én 14 mikor egyik pillanatról a másikra nem állt velem szóba. Állandóan tanult. Mikor áthívtam beszélgetni az anyja stopperórat rakott a nyakába!!! 5 percre állitotta be. Mire kiért, találkoztunk, le is telt. Ment vissza. Utána hetekkel később felhívtam telefonon. Az apja vette fel. Azt mondta nem ér rá mert tanul. Többször kerestem őt. A szülei hárítottak. Láttam más lányokkal ott náluk. Ott aludtak, játszottak stb... nagyon rosszul esett. Éveken keresztül leskelődtem utána. Kb. 16 lehettem mikor elhívtam sétálni. Ott őszintén megkérdeztem miért nem keresett többet? Ő iszonyat bunkó , flegma hangnemben ennyit válaszolt: "mi ez a kérdés? Te nem kerestél többet, te koptattál le, anyámék is mondták nem akarsz többet barátkozni velem, meg már nem mind1"?
Erre elmondtam neki hogy én többször kerestem stb... nem hitte el.
4 év telt el akkor. Szörnyen idegesítő, orrát fenthordó, minden pasival kikezdő flegma csajszi lett bagóval a szájábab.
Azóta sok év telt el es nem hiányzik.
Szerintem meg a normális az, hogy egészséges srácok nem azért haverkodnak, barátkoznak egymással, hogy a másik kedvét lessék, lelkét ápolgassák, hanem csak egyszerűen azért, mert érdeklődési körük hasonló, szabadidejüket szeretik együtt tölteni, és közösen még eredményesebbek.
Nekem természetes az is, hogy barátok időnként versengenek egymással (pl. csajért, állásért). Nem az a jellemes barát, aki visszavonul a verseny elől (csak mert a barát is kinézte már a csajt vagy állást), hanem az, aki a versenyben is korrekt marad.
Én röhejesnek érezném, ha bármelyik barátom elkezdene lelkizni nekem, hogy úgy érzi, hogy nem vagyok fontos neki, mert mostanában ritkán találkozunk.
Egy normális barátnak teljesen természetes az, ha barátja éppen aktuális csajával/csajozós haverokkal szeret jobban hétvégén kikapcsolódni. Ugyanakkor viszont a régi barátok kölcsönösen jobban számíthatnak ennek ellenére is egymásra, ha egyiküknek segítség kell.
Sziasztok!
Elég korrekt válaszok érkeztek, köszönöm őket! :)
Mint írtam, én toleráltam is neki a magánéletét, bár akkor nem voltam benne biztos, hogy ez alap dolog, mert tapasztalataim szerint elég sok ember elvárja a másiktól, hogy szakítson rá időt a másik. Azért bevallom elég rosszul esett, én fordított esetben törődnék a másikkal, akár még saját rovásomra is.
Amelyik társaságba sokat jár, abból a társaságból még régebben haverom lett egy srác, aki el is hívott magával, amikor közéjük ment. Sokkal kevésbé voltam vele jó kapcsolatban, mint x-el, tehát emiatt én ezt úgy éltem meg, hogy x kiközösített.
4.: "Szerintem meg a normális az, hogy egészséges srácok nem azért haverkodnak, barátkoznak egymással, hogy a másik kedvét lessék, lelkét ápolgassák, hanem csak egyszerűen azért, mert érdeklődési körük hasonló, szabadidejüket szeretik együtt tölteni, és közösen még eredményesebbek. "
Ez mind szép és jó, de őszintén, neked hány ilyen haverod van? :D A közösen még eredményesebb alatt azt tudom elképzelni, hogy a bulizós haverjaiddal szebb ívekben tudjátok összehányni a kocsmát, és meg sem tudnak verni titeket :)
A más kedvében járást úgy értem, hogy én elhívom magammal az okmányirodába, hogy elteljen idő, én meg legközelebb elmegyek vele a vérvételre. Ha én is úgy álltam volna ehhez a sráchoz, hogy csak a mindkettőnk számára érdekes tevékenységben veszünk részt, akkor 10-ed annyi időt sem töltünk el egymással.
"Nekem természetes az is, hogy barátok időnként versengenek egymással (pl. csajért, állásért). Nem az a jellemes barát, aki visszavonul a verseny elől (csak mert a barát is kinézte már a csajt vagy állást), hanem az, aki a versenyben is korrekt marad."
Figyelj, mi ezt anno úgy oldottuk meg, hogy az egyik megkérdezte a másiktól melyik csaj kell neki. Előre lebeszéltük a forgatókönyvet. Nem voltunk hülyék, hogy egymás dolgát nehezítsük, anélkül is elég nehéz volt. Most képzeld el, hogy két barát elmegy egy aukciós házba, mindkettőjüknek ugyanaz a cucc kell, és felstrófolják az árat. Össze kell dolgozni, nem egymás ellen versengeni. Tesó Kódex-ről hallottál már?
Nem is folytatnám a kielemzésedet, igazából mindegyik betűdbe bele lehetne kötni. Elég egy elcseszett gondolkodásod van. Nem lennék a helyedbe, vagy a barátaid helyében. Számomra egy barátság arról is szól, hogy közösen áldozatokat is hozunk egymásért. Ne csak a napsütésben legyen együtt két barát, hanem a viharban is. Egyébként neked vannak barátaid? Mi számít neked barátnak? Nekem nincsenek, én ezt büszkén vállalom.
Meg kellett hoznom bizonyos döntéseket, hogy ne kerüljek a hierarchia aljára. Nem akartam slepp lenni, ennyi. Ha visszamennék az időbe, ugyanígy cselekednék. Egyszer fent, egyszer lent. Egy valamit azonban tudok: ha egyedül halad az ember az élet útján, sokkal eredményesebb és harcedzettebb lesz. Ha nincs ott minden döntésednél valaki, aki kibicel, akkor az ember a saját útjára fog lépni. Ettől még lehetnek barátok, sőt kellenek is, de az egyedüllétnek nem csak hátrányai vannak.
Egyébként eddig azt terveztem, és most is tartom magamat hozzá, hogy majd elintézi a véletlen ezt a barátságot.
Előbb-utóbb összefutok vele valahol. Az első nézéséből jobban fogom tudni a helyzetet, mintha interneten írna nekem 100 oldalt. Én továbbra is nyitott vagyok a barátságára, de mindenáron.
Most komolyan szerinted azzal a kedvében jársz egy barátodnak, hogy elhívod okmányirodába, vagy azzal hogy elkíséred vérvételre? Oké egy jó csajt szívesen elkísér férfiember bárhova. De ebben kinek mi a jó, egymás idejét meg minek rabolni feleslegesen?
Nem normálisabb, ha együtt fociztok, söröztök, strandon, koripályán, buliban... csajokkal ismerkedtek?
Ha egy buliban mindkettőtöknek ugyanaz a csaj jön be, akkor szerinted nincs helye versenynek, inkább Te állsz félre?
Lehet hogy a baráti köröm a Te mércéd szerint inkább csak haveri kör, de az elmúlt 25 év bizonyította, hogy számíthatunk egymásra. Úgy is, hogy sokakkal évente csak párszor találkozunk. Egyébként nálunk soha senki nem játszotta az eszét, "srácok" többségének 2 egyetemi diplomája van, csajok is kulturáltak.
#4
39F
4,8.: Én nem sértésnek szántam, amit írtam, kizárólag a baráti kapcsolataidra értettem.
"Most komolyan szerinted azzal a kedvében jársz egy barátodnak, hogy elhívod okmányirodába, vagy azzal hogy elkíséred vérvételre?"
Igen, én legalábbis örülök, ha elkísér valaki. Most ezt ne a te szemszögedből nézd. 39 éves vagy, van munkád családod, ne hasonlítsd össze a te időkeretedet a fiatalokéival. Például ha nyári szünetben átmegyek a másikhoz, és látom hogy már 10 órája a gép előtt kockul, persze elvárom, hogy jöjjön ki valahová, vagy csináljunk valamit. Ne nézze már többre a játékot, mikor veszem a fáradtságot, és elmegyek hozzá.
"Ha egy buliban mindkettőtöknek ugyanaz a csaj jön be, akkor szerinted nincs helye versenynek, inkább Te állsz félre? "
Hogyne állnék félre. Legközelebb meg ő áll félre, vagy ha nincs egy hullámhosszon a csajjal, akkor lepasszolja. Egy strandon van ezer csaj. Nem barát, aki egy nőért eldobja a barátságot. Az egy puha ember. Azt üzeni a környezetének, hogy én gyenge vagyok, minden lehetőséget meg kell ragadnom. Ennyi erővel egymás feleségére is rámásznátok?
Persze ha én is ilyenekkel lennék körbevéve, azt csinálnám amit te. Írj már egy példát, hogy mire számíthattál a barátaidtól? A szomszédunk szó nélkül egy hétig etette a kutyánkat. Az, hogy valakire lehet számítani, attól még nem barát.
Szomorú vagyok, hogy így gondolkozol. Számomra például sokkal fontosabb, hogy pár jó barátom legyen, a kevesebb néha több, főleg barátságok terén.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!