Miért ilyen a barátnőm? Egyáltalán a barátnőm?

Na szóval: Van az osztályban egy fiú, aki már régóta tetszik. Minden apróság megörülök, tényleg, pl. mikor nem tudja milyen óra jön rögtön hozzám fordul, vagy ha kérem megadja a házit... tehát reménykedem. És mikor ezeket mosolyogva mesélem a barátnőimnek örülnek velem, nagyon aranyosak, kivéve egyet, hát aki a többiekkel sincs nagyon jóban. Úgy néz rám, hogy "ezt most komolyan mondod?" nagyon lenéző, sokszor bunkó, és rosszul esik.

Viszont tud nagyon jó fej is lenni, és olyankor úgy érzem, soha nem akarok elválni tőle, de aztán jön a bunkó roham... Nem értem őt.

Sokszor tud idegesíteni, de hát azért... értitek. Vannak jó pillanatok amiket nem akarok elveszteni.