Hogyan lehet finoman tudtára adni, hogy szívesen látjuk, de csak egy délutánra? Vagy rosszul gondolom, így családosként?

Van egy régi barátnőm, egyetemi évek alatt együtt laktunk. Mostanra már inkább csak kedves ismerősnek mondanám, mert a távolság és a különböző életszakasz miatt eltávolodtunk. Még az egyetemi évek alatt volt nálam (otthon a szüleimnél), és hát magától értetődő volt, hogy ha leutazik hozzánk vidékre, akkor nálunk alszik, hogy legalább másfél/két napot maradjon.

Azóta férjhez mentem, elköltöztünk, panellakásban élünk a férjemmel. Úton van a baba is. Több hónap kimaradás után a babahírre felhívott és elbeszélgettünk. Megemlítette, hogy szívesen meglátogatna, mert mióta itt élünk még nem volt nálunk. Mondtam, hogy szeretettel várjuk miután befejeztük a felújítást (jelenleg festés, parkettezés, csemperakás van folyamatban).

Ő még mindig szingli, távol él a szüleitől. Valamiért az az érzésem, hogy megint ittalvós látogatásra készül, ami most nem lenne alkalmas. Most 40 km-re lakik tőlünk, ő megyeszékhelyen, mi kisvárosban. A részletekről persze még nem beszéltünk, majd visszatérünk rá, ha vége a felújításnak. Most amiatt nem lenne alkalmas az ittalvás, mert a férjem éjszakás, a lakás átjárós és jóval kisebb mint annakidején a szüleim háza, tehát nincs külön vendégszoba. Plusz már nem vagyunk olyan közeli barátságban, nem érzem indokoltnak az éjszakába nyúló beszélgetéseket.

Ti hogyan vélekedtek erről? Családosként bevállaljátok ugyanúgy az ilyen típusú vendégeskedést? Persze mindezt úgy, hogy barátból ismerős lett, tehát nem pl egy legjobb barátnőről van szó. Ha nem, akkor hogyan utalnátok rá, hogy csak egynapos kiruccanás alkalmas? Meglehet, hogy ő is így készül és csak én spilázom túl a dolgokat, de azért gondoltam megkérdezem hogyan vélekedik más is :)