Panelban milyen az élet családosként? Hogy lehet ott megélni? Gyerek/gyerekek ezt hogy élik meg?

Én panelgyerek vagyok, és mondhatni tökéletes gyerekkorom volt. Persze ez nem a lakásnak köszönhető. :)

Kertes házasaknak biztos szokatlan, és nehezebb is, de szerintem meg lehet szokni. Persze szomszédságfüggő a dolog. Bizony előfordulnak zajongások, de ez sem egyforma mindenhol. Az ilyenen nem is szabad magad fölhúzni, mert azzal csak magadnak ártasz. Persze ha valaki nagyon nem tudja a határt, akkor mi is átmegyünk szólni, hogy nem kéne...de nálunk szerencsére ilyen nem igazán van.

Ki kell fogni. Ha jót fogsz ki, akkor panelban is boldog lehetsz!

24/n

Mi is kertesházban nőttünk fel a férjemmel, de panelban lakunk, egyelőre béreljük. Nekem borzasztó nehéz volt megszokni. Úgy álltam hozzá, hogy nagyjából fel voltam készülve a nehézségekre, de azért az életben ez más.

Például az olajszagot utálom, nem is sütök nagyon olajban, de amikor az alattunk lakótól kora reggel dől fel az olajszag, nagyon dühítő, főleg nyáron, amikor szellőztet az ember, de csukott ablakon keresztül is érezzük. Vagy a folyosón cigizés - az ajtó alatt jön be a füst. Ha nekem is, és valamelyik szomszédnak is nyitva van az ablaka, úgy hallom, mintha a szobában beszélnének. A zenehallgatás is borzasztó, mert ha (főleg nyitott ablaknál) dübörög a zene, szintén olyan, mintha te hallgatnád. Nagyon toleránsnak kell lenni egymással, de borzasztó nehéz. Nyáron lesz kész a házunk, addig kibírom, de tovább nem tudnám.

Én faluról költöztem városba, éppen 5 hónapja. Gyerek mondjuk nincsen, csak párommal vagyunk. Nekem annyira nem volt furcsa, mert alapvetően nem használtam ki a családi ház előnyeit otthon, szóval nem voltam naphosszat kint, néha ki sem jártam a házból. Éppen csak a cicáim hiányoznak.

Páromat ellenben zavarják a zajok, a mostani albiban nincs redőny és nem tudunk rendesen sötétíteni, éjszakai műszak után alig tud aludni... Az előző lakásban fölöttünk valami sokgyerekes család lakott, na az pokoli volt. Hol csak simán dübörögtek, máskor tömegverekedést hallottunk... Az egyik falszomszédban egy nagyothalló néni lakott, bömbölt a tévé...

Én kertes házban nőttem fel (24 vagyok), onnan párommal összeköltöztünk kezdetben társasházba (4 emeletes). Első emeleten laktunk. Kezdetben nagyon nem zavart semmi, mivel dolgozni jártam/jártunk. Nem volt időm, se energiám azt nézni vagy arra felfigyelni, hogy porszívózik-e valaki vagy csapkodnak, kopácsolnak-e. Nyilván kirívó esetek voltak, mint pl. leesett valami a földre, de nem nagyon zavart.

Mikor terhes lettem, akkor pedig .. húúúúúúú :DDDD

Akkor jöttem rá, hogy valójában a jobb oldali szomszédunknak gyerekei vannak, mert állandóan ment a porszívó (orrszívás céljából) éjjel - nappal. Akkor tűnt fel, hogy az RTL-n kb. 20-25 éves a Himnusz, ami minden éjfélkor leadnak és kissé mintha hamis lenne. Ugyanis a felső szomszédunk öreg nő volt, aki természetesen süket. Így a tv-t úgy néztük sokszor poénból, hogy levettük a hangot és a felettünk lévő gondoskodott az élvezetről.. mint a mozikban :D De, ez nyilván éjszaka kellős közepén (hajnalban) baromira nem volt vicces. Engem kikészített (lényegében ezért is költöztünk el).

Ami még durva volt, azaz, hogy az utca másik oldalában egy szórakozóhelynek kikiáltott kocsmát üzemeltek. Olyan hangosan szólt a zene és az üvöltés, hogy azt hittem, hogy az ágyunk körül megy a vonatozás és, hogy a mellékhelyiségben énekelnek.

Most jelenleg panelban lakunk (10 emeletes, hatodikon). Zárt folyosós rendszer van nálunk mind a két oldalon (egy szinten 2 folyosó és 4 lakás fejenként).

Miénken van: balról egy család kb. másfél éve állandóan síró/üvöltő kisgyermekkel (anyuci szokása, hogy kirakja a folyosóra a babakocsiba full beöltöztetve a gyereket, amíg elkészül kb. 1 óra alatt), aztán vagyunk mi 5 hónapos lányunkkal, mellettünk jobbra egy meleg srác (nagy arc, jókat röhögünk az erkélyen. ugyanis pont mellettünk van az erkélye), majd megint egy család 3 gyermekkel, de ott a legkisebb 9 éves és most lett egy újabb kölyök kutyusuk).

Felettünk kutyás lakott, de meghalt a kutya még nyáron. Sokat ugatott, de az üvöltő szomszéd kisgyerek elbújhatott mellette. :|

Szerintem meg lehet szokni, legalábbis nekem könnyen ment. Én úgy vagyok vele, hogy nem érdekel a másik mit csinál, amíg rendszeresen nem zavarja az én napjaimat/éjszakáimat.

Pl. a 8. volt egy hapek, aki poénnak tartotta az asztalos műhelyét ott berendezni. Kb. 1 hétig üzemelt reggel 7-től este 9-ig, majd a társasház közös képviselője feljelentést tett és eltávozott köreinkből.

Az üvöltő, síró szomszédomat pedig a védőnőnk szekálja amúgy is, így én nem állok le vele pampogni, hogy este 11-kor jó lenne végre bevinni a gyereket.

Én még fura hangot nem tapasztaltam, bár biztos volt, de nem figyelek minden neszre. Jobban leköt a lányunk és a kutyánk.

Ami még talán zavaró azaz, ha valaki nálunk főz, azt a wc-ben lehet érezni. Ez különösen jó volt, mikor karácsonykor főtt a káposzta. Majdnem elhánytam magam.