Panelban milyen az élet családosként? Hogy lehet ott megélni? Gyerek/gyerekek ezt hogy élik meg?

én panelben nőttem fel, és semmi negatív élmény nem ért ezzel kapcsolatban.

nem annyira hangos, mint mondják, szerintem. melegebb van, mint a "gangos" belvárosi házakban, olyan "kuckós", jól fel lehet újítani, nem muszáj szocreál pvc padló pl, csak mert panel lakás, rálátni a játszótérre az ablakból, több lehetőség van elmászkálni a környéken, mint a belvárosban, úgy értem kisgyerekként - hiszen a panelek jó része zöldövezet.

mondjuk az sem mindegy, hogy Óbuda vagy Kőbánya-Kispest :-P

Első vagyok. Engem nem zavar a fúrás, meg lehet szokni. És akkor mikor kértem, hogy kicsit halkabban csinálják, akkor vissza is vettek, ami megint egy jó nagy piros pont a szememben. Amúgy meg a sulis gyerekeimmel -1 fiú, és 1 lány- biztosan mi is zajongunk. Itt is megy a zene, a tv, a porszivó, a játék, és vannak vendég gyerekek is. Az unokahúgom is hetente 2 napot nálam van, míg az anyja dolgozik, végig is sírja rendesen, bármit csinálok vele. Szóval mi is lehetünk idegesitőek.

Jut eszembe, az alsó szomszédnak tuti azok vagyunk, mert a hűtőnk rossz, és rendszeresen mikor gondol egyet, ereszti a vizet. Olyankor úszik az egész konyha, és hozzá is leszivárog. Most gyüjtünk másikra, de addig is sajna ezt kell használni. Akkor persze szól, hogy valami nem kóser, de ez ellen most még nem tudok tenni.

Amúgy nincs a panellal semmi gond szerintem. Persze nem tudja mindenki elviselni, és valóban ki lehet fogni nagyon barom szomszédot is.

Én kertesházban nőttem fel,most albérletbe vagyok egy panelházba. De amint befejezem a sulit,visszamegyek kertesbe.

Igazából szerencsések vagyunk,mert nagyon jó a környék is,és a szomszédok is. A folyosóról szinte sose hallani semmit,csak ha valaki közlkedik,vagy ott beszél.

Viszont ezen kívül állandóan van valami zaj. Utálom pl,hogy mindig hallani,ha valahol lehúzzák a wc-t. Ráadásul egyszer valami barom lehúzott egy polot.Az elakadt a mi emeletünk és az alattunk lévő között.Mivel senki nem volt itthon volt meglepetés mire hazaérünk. Minden,amit lehúztak a többi 10 emeleten,nálunk megtaláltatott. Bokáig az egész lakásban. Az alattunk lévőnek meg beázott a fél lakása. Ilyen kertesházba sose esne meg...

Amit nekem a legnehezebb,hogy nincs mit csinálni. Otthon lehetett füvetnyírni,meg ezer dolgot cinálni a kertben,itt meg megöl az unalom.

Én is lakótelepen nőttem fel. Nővéremmel ketten voltunk gyerekek, 3 szobánk volt, konyha, fürdő, külön wc. Gyerekszemmel ez egy egész birodalom volt. A folyosó végtelennek tetszett, a szobákon átívelő építőkocka-város is országnyi területnek.

Az erkélyen rollereztem, ha épp nem lehetett lemenni játszani a térre. Ha viszont jó idő volt, akkor ott mindig akadt valaki, akivel lehetett labdázni/biciklizni/beszélgetni.

Mondjuk mi oda születtünk, tehát nem kertesből költöztünk be.

Hogy mi a teendőd, hogy tudnád a legjobban elrendezni őket, az attól függ... Mekkora területre, hány szobába költöztök hány gyerekkel?

Nekünk úgy volt megoldva, hogy amíg kicsik voltunk, addig egy kis szobában aludtunk nővéremmel, Anyuék a nagy szobában, ami egyben nappali is volt, és a középső kisszoba az dolgozó meg játszószoba volt (Apunak kellett kis irodasarok otthon). Aztán megnőttünk, megkaptuk az egy-egy kisszobát, szülők maradtak a nagyban.

Szerintem az a fontos, hogy azért minden gyereknek legyen valami kis kuckója, az ágy kicsit leválasztva valahogy bútorral legalább, hogy legyen egy pici búvóhely, ami a sajátja.

28 fok télen nyitott ablaknál?

Butaság, nálunk pl. fel van újítva a fűtés, minden szobában külön állíthatók a radiátorok. Panel és panel közt óriásik a különbségek.

Egyébként az unalom űzésére is kitaláltak már remek dolgokat, lakásban is lehet tartalmasan tölteni az időt, nem beszélve arról, hogy nem kell otthon ülni mindig.

háát én nem tudnék ott élni. minden éven kb. 3-4× elmegyek egy rokonomhoz aki panelban lakik, de nagyon szokatlan. ketten élnek ott, egy nő meg az élettársa + egy macska , de a férfi az év 70%-át külföldön tölti mert dolgozik. jó ott, tényleg de pl. a fürdőszobában kilépni nem lehet a kádból anélkül hogy nem támaszkodok az ajtónak... és van több bolond szomszéd is. egyik akkor amikor rájön fúr, farag, kopácsol, mindent csinál. azt mondták eddig tűrhető volt de amikor pár hete ott voltam, még a saját gondolataimat sem hallottam... felettük lakik még egy ilyen, az meg 9-től éjfélig, 1 óráig pakolászik, zörög, stb.

meg lehet szokni, de én nem szívesen élnék panelban hosszú távon!

15/L