Miért van ez? Mit tehetnék?

Sajnos az életünk során rengeteget kell csalódnunk a barátainkban. Azt hisszük, hogy megtaláltuk az életreszóló igaz barátunkat, majd másnap se híre se hamva. Sok idő kell, mire megtanuljuk kik a valódi barátaink. Nekem volt egy barátnőm, akit ovis korom óta ismertem. Majd amikor ballagtunk általánosból természetesen megígértük egymásnak, hogy tartjuk a kapcsolatot. Tartottuk. 2 hónapig. Utána azt éreztem, amit te... Mintha zavartam volna azzal, hogy írok neki. Aztán ugye ott volt a gimi. Na, az hemzseg az álbarátságoktól. Én is csomó olyan emberrel voltam jóba, akikkel csak azért beszéltünk, mert nem volt más. Suliban elvoltunk, de szünetben egy szia sem. Itt is alakultak ki azért komolyabb barátságok, de az egyetem szétszedett minket természetesen. Két éve végeztem egyetemen. És azt kell, hogy mondjam, én egyetemen ismerkedtem meg az igaz barátaimmal. Velük mai napig tartjuk a kapcsolatot, illetve párom barátaival. Párom 6 éve végzett ott, és még mindig összejár a baráti társaság.

Szóval ne csüggedj. Ha véget kell érnie, véget fog. Sajnos ez ilyen. Viszont mindenek előtt azt javaslom, hogy beszéld meg velük, mondd el nekik, hogy érzed magad. Hisz ha tényleg a barátaid, akkor kihagyhatatlan a kölcsönös őszinteség és bizalom. Ki tudja, lehet csak te érzed magad zavarónak. Nyugodtan vald be nekik.