Ha úgy érzed, hogy ok nélkül kiközösítenek, hogy az addigi legjobb barátod elfordul, meddig mennél el a tisztázás érdekében?

Nagyon intenzív, sűrű kapcsolattartásos fiúbarátságról van szó, ahol az egyik fél minden látható és beazonosítható ok nélkül elfordult a másiktól. A másik próbálta párszor megbeszélni, jelét adni annak, hogy áll elébe a szembesítésnek is, ha hibázott, de csak mellébeszélés volt, terelés. Gyerekes elkomolytalankodás.

Én vagyok a magára hagyott fél, akit érzékenyen érint, hogy a legjobb barát szándékosan kerül. Ha találkozunk pl munka folytán, akkor tök rendes, normális, de soha nem hív sehová, nélkülem bulizik a korábbi baráti kör stb. Nekem rosszul esik, de nem akarok hülyét csinálni magamból. Volt hogy direkt bekérdeztem, hogy én tettem-e valami rosszat, de annyi volt a válasz, hogy "te mentél erre én meg arra" azaz nesze semmi...

Ha nem kellek, nem vagyok fontos, tudomásul veszem, de sajnos olyan ember vagyok, aki a nyitva hagyott kérdéseket nehezen viseli. Ha megmondják, hogy elszúrtam valamit, akkor legalább tudom, hogy mi az ok okozat összefüggés.

Kérdés: ki meddig menne el a tisztázás érdekében?

Ha erőszakosan bekérdezek, akkor hülyét csinálhatok magamból.

Ha nyelem a békát, és színészként eljátszom, hogy nem érdekel, akkor az meg nem én vagyok, csak magamra erőltetem.