Miért nem vagyok képes barátkozni?

Az nem lehet, hogy depressziós vagy és a "rohamok" így nyilvánulnak meg? félsz, hogy a meglévő barátaidat is elveszíted, pánikolsz, egyedül vagy, ami szintén nem segít ezen..

Nem tudom, most így olvasva a leírásodat egyből ez ugrott be, persze nyilván lehet hogy tévedek

Szerintem ne idegeskedj azon hogy valami rosszat mondasz vagy teszel a közelükben. Csak légy önmagad és próbáld meg lazán felfogni a dolgot. Épp az a jó a barátokban, hogy az ember jobban érzi magát velük, mint egyedül. Ne kerüld őket, mert bármilyen kapcsolatot (baráti, szerelmi, rokoni) ápolni kell. Nem kell rátelepedni a többiekre. De amikor hívnak menj!

16\L

Pár éve én is hasonlóan éreztem magam. Mintha a 3 évvel ezelőtti életemet írtad volna le itt. :D Kivéve, hogy akkor még nem jártam koncertekre.

Nekem az segített, hogy új iskolába mentem (általánosból gimibe), új barátokat szereztem. Ott senki sem ismerte a régi énemet, nem tudták milyen introvertált voltam. Az új barátaim segítségével és mert végre boldog lehettem, sikerült túljutnom az egészen.

Persze sokszor még mindig szeretek egyedül lenni, de ezzel nincs semmi baj. Viszont képes vagyok a barátaimmal lenni, képes vagyok új kapcsolatokat teremteni és sok mindent meg merek tenni, amire régen gondolni se mertem.

Találj valakit, aki mellett teljesen önmagad tudsz lenni, és akár ketten is tudtok "egyedül" lenni. Ha már teljesen megbízol benne, jobban fogod magad érezni, és egyre többet vágysz majd az ő és más emberek társaságára is. (legalábbis nekem így volt)

Sok sikert és fel a fejjel! :) Ha bármit el szeretnél mondani valakinek, nyugodtan írj nekem.

#2 Nagyon egyszerűen hangzik így, hogy leírtad, de hidd el, egy ilyesmi típusú embernek ez nagyon nehéz.

17/L