Nem vagyok képes barátkozni, miért?

Nézd, tudni kell hogy kik azok, akik a barátok, és kik azok, akik a haverok. Nekem is rengeteg haverom van, akivel sokat hülyülünk, általában velük vagyok bent egész nap. Segítenek egyes dolgokban, kedvesek, de pontosan tudom, hogy ők csak haverok, és míg bent egész nap dumálunk, addig ha én holnap eltörném a lábam, egyik se jönne be meglátogatni a kórházba, még akkor sem, ha 2 saroknyira laknának tőle... és mondjak valamit? Talán fordított esetben én is így tennék. Sőt, tettem is így, nem is egyszer. Nagyon sokszor voltam annak az embernek a szerepében, mint a te elköltözött pesti haverod, tehát abszolút nincs jogom keseregni.

De hogy írjak valami pozitívumot is: nagyon sok minden a kisugárzásodon múlik. Érdekesnek kell lenned, nyitottnak, olyan ember legyél, amilyenek szeretnéd hogy a barátaid legyenek. Ne kedveskedj sokat, mert ha átesel a ló másik oldalára, az sem jó, főleg azért, mert sok ember pont olyan mint te, és azt hiszik, hogy csak lesajnálásból állsz le velük, legszívesebben meg menekülnél.

Ha rendszeresen kondizol, figyelj arra, hogy ne úgy öltözködj, mint egy izomagy, mert rengeteg ilyen ember van, a vállon tetkóval, izompólóval. Ilyenkor életbelépnek a sztereotípiák, bizonyos emberek kerülni fognak, még akkor is, ha látják hogy normális vagy.

Ha még van valami amit elmondanál vagy beszélgetnél valamiről akkor írj nyugodtan egy üzenetet.