Aggódom egy ismerősöm miatt. Mi lesz így vele? (többi lent)

Aha, mert csak akkor élhet valaki normális életet, ha negyvenéves korára minimum két gyereket megcsinált.

Nekem sem hiányzik a család, bár én nem kocka vagyok, csak szimplán könyvmoly. És karrierista ;) Tudom, a karrieremmel nem bújhatok ágyba, de ha egyszer nyugdíjba kell vonulnom, akkor is ott lesznek a könyvek, meg az egyéb hobbijaim. Az utolsó dolog, amire vágyom, az, hogy megosszam valakivel az ágyam, hogy valaki mellettem legyen a nap minden percében, és lásson betegnek pl., vagy ne tudjam kizárni, ha épp magányra vágyom.

Ha már mindenképpen bele kell szólni az ő életébe akkor ne felejtsük el, hogy olyan is történhet, hogy 1 év múlva már lesz párja /ezért lehet hogy kár aggódni/, de 10 év múlva újra egyedül marad vagy elválnak és akkor majdnem ugyanitt lesz.

Az már igaz hogy ha akkor majd átgondolja az életét akkor azt fogja mondani hogy legalább volt valakije. De az is lehet hogy azt fogja mondani hogy bárcsak ne lett volna senkije.

A 20as 28 éves válaszolóhoz hasonló nővel kellene összehozni. Egy hasonlóan kezdő párral lehet, hogy jobban megértenék egymást.

Kedves Kérdező!

Igen, az én hasonló ismerősömből kiindulva írom ezeket a válaszokat. Valamikor én is próbáltam hatni rá, de nem lehetett.

Nyilván a szülei rontották el, amikor 12 évesen megvették neki a gamer pc-t és a legújabb játékokat ami megtetszett neki, utána korlátozás nélkül éjjel-nappal csak játszott, semmi társasági élet, semmi kirándulás, semmi csajozás, sem sport. Általános iskolát valahogy sikerült elvégeznie, középiskolában csak bukdácsolt, aztán 18 évesen feladta. Ma már 120 kiló, 27 éves, de anyuci még ágyba viszi a reggelit, életcélja: minél több játékot kivinni. Amíg a vállalkozó apuci pénze tart, és anyuci kinyalja a seggét, addig jól el is lesz, de ha lerobbannak, netán meghalnak a szülők, képtelen lesz gondoskodni magáról. Semmit nem tud az igazi életről. Évente kb. kétszer hagyja el a házat.

Nem feltetlenul van baj vele. Valoszinuleg masok a celjai, mint neked.

34 eves vagyok, volt mar ugyan baratnom, de feleseget meg gyereket nem akarok. A szamitogepek is erdekelnek, programozo vagyok, (amugy eleg jol lehet vele keresni, a penzugyi szektor utani legtobbet). Politkaban is jartas vagyok, bar nem mondanam, hogy szeretnem.

A "mi lesz igy vele?" kerdesedre is csak magambol kiindulva tudok valaszolni. Azt csinal majd, amit szeretne, amihez epp kedve van. Penzugyi problemaja nem nagyon lesz, es nem fogja elvesziteni mindenet egy valassal. Ha akarja, bejarja a vilagot, ha akarja, ki sem mozdul hetekig otthonrol.

Egyebkent rengeteg olyan tudos es muvesz volt, akinek sokat koszonhet a vilag, megsem voltak gyerekei. Pl. Tesla, Erdos, Leonardo da Vinci.

Szerintem itt a legtöbben azt gondolják, hogy a kérdés lényege, hogy mi lesz, ha nem alapit családot.

Én abban látom a lényeget, hogy mi lesz, ha később rájön, hogy nem is tudja, milyen az, hogy tartozni valakihez, vagy szeretve lenni. Mostanában egyre több olyan megnyilvánulást látok/hallok az emberektől, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy akinek nincsenek barátai, az rossz ember, akinek pedig még soha nem volt senkije, az életképtelen lúzer. Ha valaki a huszas évei végén jön rá, hogy neki ez kimaradt és szeretné bepótolni, akkor összefut egy csomó olyan emberrel, mint a 4., vagy a 15. válaszóló, akiknek szintén megvan a saját véleményük és ezt ki is nyilvánitják, mert miért ne, csak mondjuk én finomabban fogalmaznám meg (de ez már nem az én dolgom). Sokan azt mondják, hogy majd úgyis jön valaki, de igazából, ha valakivel jól meg is értik egymást, a kommunikációnak gyorsan vég szokott lenni, amikor kiderül, hogy az illetőnek még soha nem volt senkije. Biztos vannak kivételek, de mélyen beleesnek a fehér holló kategóriájába. Az emberek vagy nem akarnak mindent előlről kezdeni, vagy szégyellik, hogy olyan emberrel legyenek, akit mások nem tudnak elfogadni, mert "taigetosz pozitivnak" tartják őket. Egy ilyen ember is lehet szerethető, sőt alkalmazkodó, csak a legtöbb embernek nincs türelme megvárni, amig ez kiderül. Az ilyen emberek ekkorra már valószinűleg úgy tele vannak gátlásokkal, hogy sokkal több idő kell nekik az előrébb lépéshez.

Valaki azt is irta, hogy egy hasonlóval kéne összehozni. Az emlitett gátlások miatt szerintem nem működne. Ha egyikük sem tudja előrébb vinni a kapcsolatukat, akkor nem fognak "találkozni" soha. (Értsd: pl. egyik sem meri megölelni a másikat, mert tele van már blokkokkal, ami nem fog eltűnni csak azért, mert azonos szinten tudja magát a másik féllel)