Vajon a sors üzenete ha egy nagyon komoly betegség döbbentett rá hogy a kutyát nem érdekel a sorsom és az se élek vagy halok-e?

Bajban ismerszik meg a barát, szól a mondás.

Nagyon komoly daganatos betegségem van (volt?) kemo és műtéten túl. Leadtam laza 30 kilót, munkámból kirúgtak nem túrték a folyamatos betegállományt.

Nem ragozom, sanszos volt még pár hónapja hogy game over. És arra döbbentett rá ez a betegség hogy tényleg a világon senkit se érdekel a sorsom.

A kutya nem látogatott meg a kórházban, a kutya nem kérdezte meg hogy vagyok, senki egy pohár vizet se hozott nekem. A melóhely is csak azért hívott fel hogy rámförmedjen ugye holnap benn vagyok? Mikor közöltem hogy nem, holnap nem, és az is kérdés, 3 hónap múlva megyek –e… akkor jött a levél hogy kirúgtak.

Szóval ez egy üzenet a sorstól? De mi az üzenete? Hogy a kutyának nem kellek? Ezt mondjuk eddig is tudtam.

És most el kéne gondolkodnom az életemről mint Dickens Karácsonyi ének c. művében ahol az elmúlt karácsonyok szellemei látogatták meg a főszereplőt?

Nekem az agyam nem jut túl azon a ponton hogy kinek kellek? Senkinek. Akkor mi a szarnak keressem a kapcsolatot bárkivel? Ha senki rám se néz én mi a szarnak nézzek bárkire? Tukmáljam magam mint egy ügynök? Az nem én vagyok. Akkor inkább tényleg a halál.