Jól csinálom szerintetek?

A barátnőmnek már egy jó ideje van pasija,és suliba szinte majdnem mindig vele volt szünetekben,és nem velünk. Tavaly szerintem fel se fogta, hogy szinte végig a fiúval lóg,ezért én úgy gondoltam,hogy véget vetek ennek a barátságnak. Nyáron is direkt nem is voltam fent facen se,hogy még csak ne is kelljen vele beszélgetnem,de ahogy láttam,többször irta nekem,hogy hiányzok neki,meg hogy vagyok..de nem érdekelt. Aztán idén odajött hozzám, de én próbáltam kerülni a társaságát.. Utána,meg már suliba se keresett (osztálytársak vagyunk),mivel én próbáltam levegőnek nézni,hogy hagyjon békén végre. Aztán a barátaimmal (neki is ők voltak a barátai) is próbáltam elmagyarázni,hogy milyen köcsög,és ne álljanak úgy szóba vele,minden rosszat mondtam róla,csak hogy teljesen megszakitsam vele a kapcsolatot. És mostanába látom,hogy tiszta depressziós lett,az osztályba egyedül ül,semmi barátja sincsen,nem is láttam még nevetni az éven. De ez mintha látszódna rajta hogy megbánta,és olyan jól esik ez,mivel megérdemelte!!! Többször próbált bocsánatot kérni, de én nem hallgattam meg, és elfutottam tőle,és csak reméltem hogy a haverjaim nem bocsátanak meg neki!! Mostanába tényleg látszik hogy utál minket,de az ő hibája,amúgy helyes barátja van,csak nem kellett volna elfelejteni,hülye k.. Mellesleg sokkal jobban érzem most magam a baráti körünkben,néha rossz látni rajta hogy szomorú vagy sír, de nem érdekel.a barátja most megy el a suliból,ami jó is,mert idegesít,hogy mindig smárolnak.. Amúgy 4 éves volt a barátságunk.

Jól csinálom szerintetek? Vagy érdemes lett volna megbeszélnem ezt vele,és nem a háta mögött elmondani mindennek,hogy többen utálják,és kerülni? :/ mert néha hiányzik, csak a barátja.. nekem miért nem jön össze? :/