Érdemes ezzel bármit is kezdeni, vagy tényleg hagyjam a fenébe? (részletek lentebb)

Hosszú évekig volt egy barátomnak tartott valaki az életemben. 8 hónappal fiatalabb nálam (ő most lett 25). Hét éve ismertem meg egy közös ismerős révén, viszonylag hamar összebarátkoztunk. Nem volt mindig zökkenőmentes a dolog, de úgy nagyjából jól megvoltunk. Az igazi problémák az utóbbi időben jelentkeztek, de ha alaposabban belegondolok, voltak már jelek korábban is (pl. másfél órás késéssel érkezik a megbeszélt találkozóra, hetekig nem képes felvenni a telefont...), de gondoltam, hogy ettől még nem kéne abbahagyni. Az utóbbi egy évben viszont hosszú hónapokig nulla kommunikáció volt köztünk (én próbálkoztam). Korábban is volt olyan, hogy csak akkor kellettem, ha neki valami problémája volt, fordítva ez már nem működött. Október elején írtam neki egy üzenetet, hogy mi van, mert hónapok óta (kb. április) nem beszéltünk semmit. Válasz: "ja, mostanában sok lett a dolgom". És ezzel el van intézve? Alapból eléggé fáj ez az egész helyzet, mert én elég sok időt és energiát belefektettem ebbe a barátságba, de ha közösen megegyezünk, hogy oké, hagyjuk abba, akkor az nekem megfelel, de ez a semmi eléggé bizonytalan. Tudom, hagynom kellene, hogy elhaljon teljesen, de valahogy azt nem érzem helyénvalónak. Még úgy se, hogy egy jó adag érzelmi kihasználás volt a részéről, melyre viszonylag későn jöttem rá.

Légyszi, csak konstruktív válaszokat írjatok, hülyeségekkel (pl. beszólogatással) ne raboljuk egymás idejét. Köszi :-)