Bennem van a hiba, hogy nem tudom elfogadni így a haveromat? (részletek lent)
Van egy haverom, akit ezen az oldalon ismertem meg több mint 2 évvel ezelőtt. 26 éves a srác. Skype-on keresztül elég gyakran, mondhatni napi szinten beszélünk és elég sok mindent meg tudtunk egymásról. Megértő és jól el lehet vele beszélgetni, viszont van egy számomra rettentően zavaró tulajdonsága: iszonyatosan gyerekesen viselkedik, ezt saját maga is bevallja, hogy ő ilyen gyerekes. Ez még az interneten keresztül annyira nem is zavart volna, de mikor idén nyáron személyesen is találkoztunk (távolabb lakunk egymástól), akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy mennyire kellemetlenül érzem magam vele emiatt.
Csak említésszerűen, amikre gondolok:
- Szökdelve, ugrálva megy a járdán,
- Ha földúton sétáltunk, rúgta a port, botokat, faleveleket szedett össze, ez utóbbit a szemüvegére is tűzte és valami olyasmit mondott, hogy ő törzsfőnök,
- A járdaszegélyre, várfalromra is felmászott, mint a kisgyerekek (26 éves!!!),
- A Duna-parton sétálva köveket dobált a folyóba, sirálytollat szedett össze, amit szintén a szemüvegére tűzött,
- Autóban ülve csak úgy spontán elkezd énekelni, tapsolni, úgy hogy az nem az aktuális szituációba illik,
- A boltban elkezd nyávogni (úgy hogy csak én halljam), hogy végig akarja nézni a játékosztály termékeit, mert ő kisgyerek.
- Egy gyorsétteremben ülve fogta és levette a cipőjét (ezt is csak én láttam),
- Mellékesen a mesékért is odavan, valami Stitch a kedvence és többször említette, hogy sajnálja, hogy már nem lehet óvodás.
Hozzá kell tennem, hogy egyébként tudna viselkedni, mert ezeket többnyire akkor csinálta, amikor csak kettesben voltunk. Többször megkértem rá, hogy fogja kicsit vissza magát, illetve jeleztem számára, hogy nekem ez a viselkedése nem tetszik és kellemetlenül érzem magam miatta, mégha más nem is látja ezt rajtam kívül. Erre mindig úgy reagált, hogy ő ilyen és csak jól érzi magát.
Rólam tudni kell, hogy egy 28 éves, 2 diplomás, meglehetősen komoly és visszahúzódó srác vagyok és a fent említett dolgokat egyszerűen nem tudom tolerálni a haverommal kapcsolatosan. Kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e egyáltalán ezt a barátságot így fenntartani? Vagy valóban túl szűk lenne a látóköröm (ahogy ő mondja) és csak én akadok ki ilyeneken? Köszönöm a válaszokat előre is!
28/F
Szerintem igazad van. Én is furán néztem volna rá, már a szökdécselésnél :D
Valami baja biztos van szegény srácnak, mert ez a "ő kisgyerek", meg "sajnálja, hogy nem lehet óvodás", szerintem nem normális dolog. Valami trauma tuti érhette gyerekkorában, mert csak úgy nem lesz ilyen az ember. Pszichológusnál amúgy nem járt még?
Szerintem amúgy ha bírod, meg tényleg el tudsz vele beszélgetni, akkor semmiképp se szakítsd meg a kapcsolatot vele. Max. akkor ritkán találkoztok :D
Szia. Én vagyok a 26 éves srác. Csak azért írok, mert a haverom mondta hogy kiírta ezt a kérdést. Kicsit módosítanék azon amit ő leírt. Neki is szóltam erről és beismerte hogy ezt a dolgot rosszul írta. Nem mondtam hogy kisgyerek vagyok! Tudom hogy nem vagyok kisgyerek, és ilyet sosem állítottam. Azt mondtam, hogy lélekben esetleg úgy érzem magam sokszor, de tudom magamról hogy 26 éves vagyok. Voltam pszichológusnál a szorongásom miatt, amit az apám váltott ki bennem. Sajnos sokat terrorizált lelkileg gyerekkoromban, sok mindenhez vezetett ez, de a pszichológusom szerint nem emiatt vagyok kicsit infantilis, hanem ez alapból a természetem. Hozzáteszem szerinte teljesen egészséges vagyok mentálisan és egy kis infantilizmus nem árt néha senkinek, feltéve ha ez nem akadályozza a mindennapi életében és bizonyos szituációkban tud másként is viselkedni. Mellesleg az IQ tesztben amit pszichológus végzett 140 körüli értéket értem el. Ennyit arról hogy valami mentális betegségem lehet.
26f
Jól van, nem kell besértődni XD Én a kérdés alapján válaszoltam. Mikor a kérdést olvastam, azok az emberek jutottak eszembe, akiknek az perverziójuk, hogy a párjuk pelenkázza, meg szoptassa őket, mert olyan jó, hogy kisgyereknek érezhetik magukat és gondoskodik róluk valaki :D
Így, hogy ki lett egészítve a kérdés, erre csak azt tudom mondani, hogy beszéljétek meg egymás között. :D Ha te boldog vagy így, akkor jó. Örülök neki :D
Amúgy elárulom a párkapcsolatomban én is sokszor gyerekes vagyok, de párom vevő ebben, úgyhogy együtt megyünk a játékosztályra megnézni a plüssöket és együtt nézzük a meséket és együtt sírunk ha meghal valaki benne XD Az nem baj, ha az embernek van gyerekes oldala, csak tudni kell kontrollálni. Munkahelyen pl. az ilyet nem értékelik, főleg ha felsőbb beosztásban van az ember :D
Hát halljátok most nagyon belém rúgott. kicsit elegem is lett mindenből. most közölte velem hogy csak emiatt nem fog Augusztus huszadikán találkozni velem, mert ahogy fogalmazott, idézem " most ez olyan nekem mintha gyerekem lenne és azzal kéne foglalkozzak, ami fárasztó".
hát kicsit sajnálom ezt mert úgy létszik ez a dolog megöli a barátságunkat. amúgy más emberek előtt nem égettem le semmivel soha. sajnálom hogy neki ez ennyire nem volt elviselhető. megjegyzem itt, én nekem elég sok dolgot kellett a nemi életéről végig hallgatnom, részletekben a szexuális együttlétét a hapsijával, - ő homoszexuális- meg hogy neki milyen sokat ér a diplomája én pedig semmit nem érek hozzá. ennyit erről akkor :(
Egyre jobban úgy érzem hasonlítunk :D Elég zárkózott vagyok, páromon kívül senki nem tudja, hogy ilyen vagyok, mondjuk sose tudtam igazából megértetni magamat mással. Párom is csak nekem mutatja a valódi énjét. Kívülről nézve egy komoly, unalmas pár vagyunk.
Közben otthon mesét nézünk, a plüssöknek neveket adunk és minden "cuki" dolgot hazahordunk, saját altatódalunk van (hasonló, mint Sheldon cicás dala :D) és ezerszer jobban szórakozunk, mint bárki más a környezetünkben :D
Akkor viszont semmi probléma. Vagy ha van is, akkor velünk is nagy problémák vannak :D Szerintem hóbortjai mindenkinek vannak. Akinek nincs, annak szomorú és unalmas élete lehet. Meg szerintem kellenek is, a hétköznapok túl szürkék lennének amúgy :)
Sajnálom ami történt (pont írtam még a hozzászólást, nem láttam, hogy közben össze is rúgtátok a port).
Ne foglalkozz vele (tudom először neki adtam igazat, de a részleteket ismerve, már nincs igaza). Nem éri meg miatta mérgelődni. Szerintem maradj meg ilyennek. Majd lesznek olyan barátaid, meg olyan párod, akik elfogadnak amilyen vagy. Ha szerencséd van, nem csak elfogad, hanem együtt lehettek "idióták" :D
Retardált semmiképp se vagy, 2 diploma meg nem jelent semmit. Attól még bunkó marad.
Pedig milyen pozitívan lettek beállítva ezek a beszélgetések...
Amúgy lány vagyok. Szerintem a "cuki" szónál bukhattam le XD
Hát legyen úgy :) Remélem úgy lesz. Amúgy te hány évesen találtad meg a párodat akivel ilyen jól kijöttök? :) én is oda vagyok amúgy a "cukiságért", pedig én fiú vagyok és nem meleg :D meg a cica a kedvenc állatom... :P
Mellesleg ne nagyon várd h válaszol még a kérdésre, nekem mielőtt lelépett azt mondta h nem fog mivel te is retardált vagy szerinte. Az én anyukámnak 4 diplomája van, mégis tud gyerekes lenni néha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!