Szerintetek mi lehet az oka, hogy senki sem szeret őszintén? (Nem képes áldozatokat hozni)

Én csak mesélni tudok neked olyat amit én kaptam, velem történt.

Én is mindig úgy jártam, de szerintem azért használtak ki mindig, mert látták rajtam, hogy én annyira szeretem őket, hogy elnézem a dolgokat nekik, meg mindent adtam amit tudtam. Például ha eljöttek, mindig megvendégeltem őket, csináltam nekik szendvicset, megkínáltam innivalóval, beszélgettünk közben, aztán az egyik barátnőm annyira rászokott erre, hogy egyszer séta közben azt mondja éhes, mi van nálunk enni? Mondom mi az hogy nálunk? Menjünk most hozzátok enni, mondtam neki. Ő szinte sose hívott meg és csak vízzel kínált meg, holott azért volt ott dugiban más is. Nálunk a hűtőt is feltépte! Meg mikor bevásárolt, képes volt velem cipeltetni miután sokszor segítettem neki, megkérdeztem vigyem e egy kicsit, hogy ne zsibbadjon el a keze. Hát nem kellett volna mindent rájuk hagyni. A másik meg csak akkor jött ki hozzám, amikor volt egy rendezvény nálunk ahol tudta hogy a nagy szerelmét látni fogja és arcomba is mondta hogy csak azért jött mikor már itt volt. Mondtam neki, akkor tünés haza ha csak azért jöttél, ne akarj nálam aludni, hogy sokáig lásd... Akkor jött a hablaty, hogy jaaaj hát nem csak azért stb. Meg ha kihívtam őt máskor, mindig jött azzal, hogy nem engedik - egy 26 éves nőt nem enged el a nagyanyja!, vagy mert tél van és csúszik stb. A hajam téptem amikor ezeket mondta! Ezek után volt, hogy tényleg csak azért találkoztam vele mert nem volt más és gondoltam időtöltésnek jó lesz, mert más értelme nem volt ezek után. Ez nem barátság volt, jól kihasznált!

A régi nagy barátnőm pedig ahogy elment másik suliba meg én is, egyszerűen elfelejtett! Pedig még akkor beszélőviszonyban voltunk és netre felregisztrált és még bejelölni sem volt képes, 7 év barátság után ezt kaptam, hogy egyszer csak leszart. Az anyjával találkoztam 1-2 éve kb nem tudom mikor már de már nem barátkoztam a csajjal rég, ő meg nem is tudta, hogy mi már leszarjuk egymást. Én nagyon szerettem őt és 2010 óta sem hevertem ki, hogy így végződött a barátságunk. Nagyon megváltozott, szerény lányból nagyvilági nő lett.

2013 óta senki barátom sincs, nagyon rossz egyedül, mások bandáznak én nekem meg senki. Igazából meg is szoktam, de nagyon fáj belül, hogy így van.

Biztos én is hibáztam és bocsánatot is kértem tőlük, ha úgy volt, de az biztos hogy én jobban ragaszkodtam hozzájuk és nem sértettem meg őket annyiszor és úgy szerintem mint ők ilyen "apróságokkal", hogy nem érek rá, aztán meg elmentek máshová meg másokkal.