Csak kihasznál?

Egyetemen még év elején hozzám csapódott egy lány, akivel eddig csak köszönőviszonyban voltunk. Az elején nem is volt probléma, legtöbbször együtt tanultunk a könyvtárba, ha kellett neki valamiben segítség, akkor segítettem.

Most eljutottunk odáig, hogyha valamit (pl tételeket) megyünk kinyomtatni, akkor nekem kell összerakni őket, mert neki "nincs ideje rá", holott nekem több órám van, mellette pedig dolgozom, így reggel 6-kor elmegyek itthonról és este 9 előtt nem érek haza hétköznaponként. Ekkor szoktam nekiállni jegyzeteket készíteni, gyakorolni, házikat stb, legtöbbször hajnali 1-ig fent is maradok emiatt. Másnap jön, hogy neki nem volt ideje + nem is érti, megkaphatja a számolásaimat vagy milyen jó, hogy megcsináltam ezt a kijegyzetelést, ő is használhatja?

Mivel magam miatt csináltam (azaz alapból elkészítettem volna, mert én könnyebben tanulok így) odaadom, mert ez semmibe se kerül. De ma már eljutottunk odáig, hogy nem csinálnék véletlenül ebből a tárgyból is jegyzeteket? (erre nemet mondok) vagy milyen kár, hogy nem egy gyakorlatra járunk, mert akkor ugyanazokat a feladatokat vennénk és tudnánk egymásnak segíteni...

Nem tudok úgy tanulni, hogy meg ne kérdezze, hogy ezt én gépeltem be gépbe és kiegészítettem? Jujj, megkaphatja? Mert neki nem volt ideje rá és olyan jó, hogy ilyen szorgalmas vagyok.

Engem lassan elkezdett ez bosszantani, és nem tudom eldönteni, hogy most én vagyok erre túlérzékeny vagy tényleg túlzás-e ez?