Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Ő ennyire ragaszkodik hozzám, vagy ez mi? Kihasznál? (többi lent)
Megismertem valakit hónapokkal ezelőtt neten. Mindketten nők vagyunk, tehát nem férfi-nő beszélgetésre kell gondolni. Nem találkoztunk még, mert nagyon távol élünk egymástól. Ő amolyan lelki szemetesládának tekint engem, akivel mindent megbeszélhet. Többször váltunk egy nap levelet, de volt olyan helyzet, amikor nem tudtam neki írni úgy, mint szoktam. Na olyankor jöttek a következők:
- biztos nem akarok vele beszélni, mert nem írok olyan sűrűn.
- biztos megharagudtam rá és azért nem írok ( semmi okom nem volt rá, nem írt olyat, sőt, szóltam előre hogy nem fogok tudni írni! )
- biztos meggondoltam magam a levelezést illetően, és azért nem írok olyan sűrűn. És még sorolhatnám.
Amikor pedig írtam neki előre, kb mintha le sem írtam volna hogy nem leszek netközelben. Elmagyaráztam neki, hogy nem vagyok az a fajta, aki örökké a neten lóg, ezért pl a telefonomon sincs net, nem tudok örökké fent lenni. De ez már sokszor volt...
Sok hónap levelezés után látni kezdem azt is, hogy ő panaszkodik örökké, mindenben tanácsot kér, viszont ha nekem van gondom, leírom, ír rá valamit pár sorban, és visszatér a saját bajaira. Amikor pedig jelzem, hogy bocs, de rossz passzban vagyok, és most a saját problémám nagyon leköt, akkor mintha figyelembe se venné, írja tovább a következő levélben. Na ilyenkor szokott az lenni, hogy szüneteltetni kellene ezt a beszélgetést. Ti hogy látjátok? Kihasználja azt hogy van aki meghallgatja, és építő tanácsokkal látja el? ( bár szinte felesleges, makacs, úgysem fogadj meg) Vagy pedig tényleg elkezdett ennyire kötődni hozzám? Ez már lehet amolyan személyemtől való függés? Vagy jobban járnék ha megszakítanám vele a kapcsolatot? Nektek volt már ilyen levelezésben tapasztalatotok?
Légyszi a hülyeségektől kíméljetek! Köszi. :D
válasza:Fú, pár éve volt velem egy pontosan ilyen eset.
Előre bocsátom, őszintén szólva mindig is szerettem ezt a csetes maszkabált, szerepek és nick nevek mögött névtelenségbe burkolódzás, hogy a maximális biztonságérzet mellett mindent ki lehet önteni az ember lelkéből. Sok más csetes fórumon Professzor Freud vagyok / voltam, mert ha valakivel már elkezdett mélyülni a beszélgetés, könnyen átmegyek én is lelki szemetesládába. A legtöbb csetpartner esetében ez még érdekes is, és többé-kevésbé kölcsönös is. Hihetetlenül mély lelki viharok, életsorsok, küzdelmek, legrejtettebb "bűnös" titkok százainak voltam már "tanúja". Olyan is akadt, aki hosszú hónapok (évek) intenzív, éjszakákon át zajló csetelése után megtisztelt a bizalmával, és valós nevet, elérhetőségeket is cseréltünk. Mindig úgy tekintettem a csetelésre és a partnerek velem megosztott titkaira, mint "Professzo Freud", mint ha csakugyan pszichológusi vagy akár gyónási titok kötelezne, ez számomra szent.
Volt egy lány, akivel még a betárcsázós időben emailben küldözgetve játszottunk szerepjátékot. Ő királylány volt, én meg a sárkánya, aki elrabolja ugyan, de nem akarja bántani mert szereti :D Na mindegy, elvesztettem a kapcsolatot emailen, de pár év múlva chat.hu-n pár hét után valahogy rájöttünk, kik vagyunk. Nagyon örültünk egymásnak, én is mindaddig, amíg el nem kezdte ugyanezt csinálni velem. Leszíva az összes energiámat, folyamatosan keresett, és ha nem válaszoltam, számonkért, mindenféle érzelmi zsarolással próbálkozott, már a munkámat kezdtem hanyagolni miatta, kis híján kirúgtak, stb. Annyira új volt számomra a jelenség, hogy képtelen voltam helyesen kezelni. Pedig szó szerint ugyanezeket leírhatnám, ahogy ő viselkedett.
Véleményem szerint csakugyan szüksége van segítségre az ilyen embernek, csakhogy ez már az a szint, ami a segítőtől teljes embert kíván. Nem mondom, hogy muszáj lenne személyesen fordulnia egy felkészült szakemberhez, tulajdonképpen cseten is menne a dolog, de az tény, hogy komolyan felkészült ember kell, fizetett munkaidejében, tehát osztatlan figyelemmel rá.
Amit én tudok innen javasolni, az fájdalmas lesz, én csak tudom, -- de még mindig a kisebbik rossz, még neki is. "Szakítanod" kell vele, és elmondani, hogy ez neked sok. Le kell tenni. Ha nem győzöd idővel, erővel, akkor rajta úgysem segíthetsz, neked viszont csak rabolja a drága energiáidat a saját életedtől.
Köszönöm a részletes választ! Én is hasonlítok az általad leírt karakteredhez. Valahogyan mindenki a nagy "megoldó embert" látja bennem.
Nagyon jól összefoglaltad hogy mi is a gondom ezzel az egésszel. Lefáraszt, leszívja az energiám. Mint emberrel, nem lenne vele gondom, de ez... Mindig leírtam neki a véleményem, leírtam azt is, ha éppen egy agyatlan csitri módjára viselkedett, és leírtam azt is kerek perec, ha ott tartottam hogy nem érdekel már mit csinál, mert reménytelen. Olyankor jött a mártír szerep, mert hogy neki milyen rossz. Ha visszakérdeztem hogy ezt vajon ki csinálta saját magának, akkor a válasz hallgatás volt, meg hogy nem akar zavarni, és hogy örült hogy megismert, és elköszönt... majd eltelt pár nap, és írt ugyanúgy. Na ez a valós életben lévő kapcsolataiban is így működik...
Nem értem mit miért csinál, nagyon zavaros az, érthetetlen ami az általa kimondott dolgokban és ezzel szemben a tetteiben folyik.
válasza:Egy jó pszichológus egyébként nem értékel direktbe, csak meghallgat. Megerősíti, hogy amit hallott (olvasott) azt jól értette-e, ezt akarták-e kifejezni, de nem nyilvánít saját véleményt, vagy érzelmi ítéletet. Így egyrészt sokkal könnyebb, másrészt biztosabb hogy nem blokkolja be a másikat, hiszen az az üzenete, hogy ő nyugodtan és biztonságban kitárulkozhat.
De ezt úgy általában mondom, nem a konkrét esetre.
A konkrét esethez viszont inkább keress rá arra a szóra, hogy "energiavámpír".... :(
Sajnos ismerem az energiavámpír fogalmát. Valahogyan mindig ezt a típust vonzottam be eddigi életem során. Talán azért, mert tőlem megkapják azokat a megerősítéseket, amikre szükségük van. De idővel én szenvedtem meg ennek az egésznek a kárát, pl úgy, hogy elhanyagoltam a saját problémáim. Számomra az internet nem elsődleges kommunikációs forrás, viszont ha úgy alakul, szívesen beszélgetek neten emberekkel, alakítok ki barátságokat. A tapasztalatom viszont az, hogy sokszor a másik fél túlzásokba esik, a saját élete hiányosságait próbálja meg kompenzálni általam.
Azt hiszem a fent említett delikvens kapcsán a fokozatos elengedés elvét választom. :)
válasza:Fokozatosan nem fog menni, mert szagot fog, pillanatok alatt leveszi hogy mire megy ki a játék, és csak még jobban rád cuppan mint egy pióca. Szerintem.
Ha tudsz neki megfelelő szaksegítséget találni, azt ajánld fel. Persze finoman, hogy ő ezt segítségnyújtásnak is értékelje, és esetleg akarja elfogadni. Ha nem, nem.
De te -- vágd le magadról, és foglalkozz a saját életeddel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!