Vannak még olyan 20-on évesek akik nem a hasznot látják valakiben, hanem egy embert?

próbálok barátkozni, önmagam adom. Nagyon figyelmes, segítőkész embernek tartanak, aki nagyon őszinte, és mindig igyekszik a másiknak jót tenni, kedveskedni neki.

Ezt rendszerint addig értékelik az emberek, míg megkapnak tőlem mindent, bármilyen segítséget, vagy épp hobbiban, vagy épp munkában, aztán odébb állnak. Nem akarnak találkozni, púp vagyok a hátukon, teljesen így érzem.

Már általános iskola óta ez megy. Leginkább most 23 évesen vagyok ott, hogy már nincs is olyan, aki önmagamért kedvelne.

Emiatt kezdek szorongani, teljesen összeomlottam, hogy egy nem szerethető, értéktelen ember lehetek, ha mindig ez történik....

Egy nagyon jó barátnőm van, aki nagyon értékes embernek tart, és Párom szerint is nagyon jó szívem van, de a környezetem, bárhova megyek, nem ezt érzékelteti velem. És nagyon elbizonytalanodtam magamban.