Mennyit bír egy barátság, mit tehetek én a barátságért (hosszú)?

Előre köszönöm, ha van türelmed elolvasni. Van egy barátom, öcsémként szerettem őt. Igazi összetartó férfibarátságnak indult, nagyon sok közös élmény, edzések, bulik, evészetek, összejárás stb, ahogy egy igazi barátság a nagykönyvben meg van írva. Mondhatom, hogy a kb 10-11 hónapos barátságunk alatt őt tartottam a legjobb barátomnak. Igaz, 15 évvel fiatalabb a srác (én koranegyvenes ő kései huszonéves) de nagyon jól kiegészítettük egymást. Aztán nyáron volt egy eset, hogy én nyomultam egy nőre (korban kettőnk között), de nem jött össze. Aztán ő meg utána titokban találkozgatott vele. Korrektül, mert csak akkor, amikor már én letettem róla. Viszont elsumákolta, amikor rákérdeztem hárított, tagadott, hazudott. Persze megorroltam érte, de nem volt maradandó konfliktus, csak mondtam neki, hogy a sunnyogó sumákolást nem szeretem, különösen egy komoly barátságban. De el is engedtem a dolgot, semmi maradandó negatívum nem maradt és a barátságunk telejsen rendben is volt eztán is. Pár hete volt, hogy őt üldözte egy nő, akitől nem akart semmit. Lett is neki másik barátnője. És mondta is a srác, hogy az "üldöző" nőnek mondta is, hogy nem akar semit tőle. De a csaj nem adta fel. Én véletlenül keveredtem párbeszédbe a leányzóval és említettem neki, hogy van barátnője a srácnak. (Véletlen elszólás volt, bár titoktartást nem kért a barátom egyáltalán, én meg még azt is gondoltam, hogy legalább leszáll róla a csaj.) Hogy mit művelt az üldözős csajszi nem tudom, mert a srác nekem nem mondott semmit, hanem hetek óta kerül, nem áll szóba velem. Pedig előtte napi kapcsolatban voltunk. Napi többtíz üzenet, közös edzések, párnaponta bulik stb. És többször oda-vissza megerősítés mindkettőnk részéről, hogy mennyire örülünk egymásnak és a barátságunknak. Egy közös ismerősnek hordott le engem mindennek és azzal vágott vissza, hogy én is sumákoltam. Namost nem sumákoltam, mert nem volt titok, hogy ezzel a csajjal lekommunikáltam az új barátnő tényét, csak éppen lehetőségem nem volt arra, hogy megbeszéljük. Én a kerülés és negligálás ellenére úgy tartottam korrektnek, hogy leírtam neki részletesen, hogy mi miért és hogy történt és bocsánatot, valamint elnézést kértem tőle, nem állt szándékomban kavarni stb, tényleg megkövettem őt, elismervén a hibámat és a felelősségvállalásomat. Ő visszaírt, hogy nem is gondolt rossz szándékot, de megkérdezhettem volna tőle, hogy mit írjak. Én írtam annyit, hogy igaz, de pont ezért is kértem elnézést. Na és innen semmi.

Én úgy érzem, hogy mindent megtettem, ami gerinces emberek között elvárható egy konfliktus kezelésére. Utoljára én írtam rá és ő semmit nem reagált, pedig előtte még azt írta, hogy köszöni a bocsánatkérést és semmi baj.

Kérdés: most tudok én még többet tenni a barátság érdekében? Vagy nem is igaz barát az, aki ennyire besértődik és ilyen elérhetetlenné válik? Vajon baj, hogy azóta nélküle szervezem a bulikat, nem hívom sehová? Hiszen nem áll velem szóba. Nekem lelkifurdalásom volt és kicsit van is, de mi többet tehetnék? Hiányzik a srác, tényleg mintha az öcsém lett volna, de ha ennyire kerül, nem akarom megzavarni ebben.

Vagy ki mit tenne? Én azt várom, hogy jelentkezzen, ahogy korábban is tette. De nem akarok megalázkodni. Érdekelne mindenki véleménye. Korrekt építő kritikákat, véleményeket várok, nem leoltást, he kérhetem.