Szerintetek lesz ebből a barátságból még valami?

Van egy lány, akivel már 10 év óta barátok vagyunk veszekedések, nézeteltérések nélkül. Most járunk 8-adikba (egy osztályba járunk) és még év elején összebarátkozott egy olyan nővel akit eddig utált mint a sz*rt. És egy olyannal aki korábban ler***ncozta. Meg egy cigány nővel akit szintén eddig utált. Mindhárom valamennyire cigánynak mondható, és az ő apjában is van cigány. És hogy ezekkel így barátságban van, engem teljesen elfelejt. Szóval eddig szinte mindig együtt voltunk, most már ott tart, hogy még köszönni se köszön nekem. meg volt egy olyan szituáció, hogy az alapítványi műsorunkra tánccal készültünk és akkor még valamennyire normális volt és ő volt a párom a táncban.

Még egy pár próbáig így ment, és utána csak mert úgy tartotta kedve átállt az egyik cigány nővel táncolni, mert állítólag haragudtam rá (pedig nem haragudtam) és mert elhülyéskedtem a táncot (ez sem teljesen igaz). És akkor azt hitte, hogy minden rendben és akkor köszönés, beszélgetés nélkül éltük a saját életünket. De amikor ezt megtette még aznap írtam neki egy e-mailt, hogy itt befejeztük. De nem látta a levelet és nem is reagált rá semmit. Utána egy pár héttel rá, az egyik fiú barátom azt mondta, hogy adjak neki még egy esélyt. Gondoltam jól van akkor legyen így. Ki is békültünk, és egy pár napig úgy gondoltam, hogy minden jó lesz. Azt nagy sz*rt. Mondta nekem testbeszéddel:"A A! Ne is álmodozz arról, hogy én valaha barátkozni fogok veled!". Az alapítványi műsor után (míg mindig a cigánnyal táncolt) végképp kiborultam, megint írtam neki, hogy vége és erre összevesztünk. Utána később kiderült, hogy egy félreértés volt az egész. És ami után ezt közölte velem azt is mondta, hogy ne barátkozzunk csak egyszerűen legyünk jóban. DE MÉG ÍGY SE VÁLTOZOTT SEMMI!!! Ugyan úgy mindenkivel van csak velem nem. Bocsánat nem akartam ódát írni, de ilyen hosszú ez az eset. Mit csináljak? Még lesz ebből valami?