Mit tegyek hogy értelme legyen az életemnek?
Unalmas hétköznapok, nem történik semmi, nincsen életcélom.
Mások megoldják helyettem a dolgokat akikkel egy háztartásban élek és sajnos ha akarom ha nem ez így lesz míg nem lesz 3 éves a gyerekem.
És nem megyek el dolgozni, és nem állok a talpamra.
Nincsenek barátaim, sehova nem megyek, mert nincs kivel, elmegyek a piacra gyors megjárom nem is találkozom senkivel és annyi.
Itthon ülök a szeretet ünnepén is , ez is olyan mint a többi nap nekem.
Nem tudok örülni semminek, miért?
válasza:Ahogy az első is mondta, ott a gyermek, életcélnak kellene lennie, hogy vigyázz rá, felneveljétek a pároddal stb.
Ha emellett mégis van szabadidőd és unod magad, akkor vedd át gyeplőt és intézd a te a saját dolgaid, ha ez nem működne valamiért, akkor keress valami hobbit, amit nagyon szeretsz csinálni, ez is adhat értelmet az életednek. De leginkább úgy van értelme, ha te irányítod.
válasza:Hát ez az hogy nem én irányítok semmit!
Minden el van döntve helyettem.
Nincs élvezet a gyerek ruha vásárlásnál sem, mert anyósom már beszerzett mindent előre 2 évre.
Férjemmel szerelemmel indult a kapcsolatunk, még most is szeretem és nem tudok ránézni senkire mégis ő már levegőnek néz engem.
Nincsen életcélom.
Semmibe nem tudok belefogni amit végig is csinálnék.
Itt az adósság a nyakamon, de a gyerekpénz semmire sem elég.
Nem tudok lefogyni, szeretnék de nem bírom ki zabálás nélkül mert csak az az egy dolog ami éltet.
Nincsenek barátaim emberek akikkel néha összejárhatnánk beszélgetni.
Tudom hogy az én hibám, mert nem járok el itthonról és nincsen kedvem amikor kaphatnék az alkalmon.
Be vagyok punnyadva, negtív vagyok, és egyedül érzem magam.
Mindenben a rosszat látom, nincs egy hangulatos órám, rágörcsölök mindenre, adok mindenki véleményére, meg akarok mindenkinek felelni, mégis azt kapom ebben a házban hogy dolgozhatnék rengeteget mégsem néznek többe mint aki vagyok.
A családban döntésileg én állok a ranglétra legalján.
Néha élni sincsen kedvem.
Unatkozom, hiába foglalom el magam a gondolataim mégis azon vannak hogy nem tudok senkivel beszélgetni.
Mindenkinek az agyára megyek.
Egyre elviselhetetlenebb vagyok.
Kötekedő, beleszólok mindenbe.
Nem tudok 2 olyan értelmes mondatod kinyögni amit más is érdekel.
És a másik nagy problémám hogy ismételgetem magam.
fenn akadok egy számomra bosszantó dolgon és addig beszélek róla , amíg meg nem unom amíg engem érdekel a téma amíg bosszant amíg le nem nyugszom.
Sokan mondták már nekem a hallgatás nagy kincs, mégsem megy.
Nem tudok meg komolyodni gyerekesen beszélek viselkedek.
Nem éltet a smink, nem éltet az öltözködés, semmi.
Anyósom dicsekedik hogy ő mikre tanítja a gyerekemet, azt gondoltam hogy én tényleg nem tanítom semmire, mert nem integetésre, nem köszönésre, nem pacsira, tanítottam hanem aztán rájöttem hogy milyen szépen tartsa emeli a lábát öltözködésnél, szinte már dugja a lábát a cipőbe, 1 éves múlt, tudja hol a keze lába, egyik másik,emeli ha kell,és még sorolhatnám.
Az egész életem arról szól hogy megfelejek.
És megszokjak.
Meg tudok változni vagy ehhez is akarat erő kell mint mindenhez?
Lehet a legjobb most az lenne ha elmennék a gyerekkel sétálni egy nagyot a friss levegőn , ő elaludna én meg utána nyugodtan tudnék ágynemű huzatot is varrni.
válasza:Igen sajnos nehéz néha,az élet.
Mozdulj ki,ha csak sétálni is,de muszáj ,mert különben egyre rosszabb lesz.
Valami célt tűz ki,mindegy mi az,lehet az is,hogy naponta sétálsz a gyermekeddel fél órát,aztán ha ez meg van találj ki valami mást célt,és így tovább.
Múltkor már beiktattam egy ilyen napi 40 perces sétákat a diétám miatt, de amint véget ért az időszak apránként elmaradoztak a séták is.
1 óra a készülődés , sokszor elindulni sincsen kedvem.
"1 óra a készülődés , sokszor elindulni sincsen kedvem"
Ezt igen.
válasza:Vidd a gyereket sétálni,jól beöltöztök,menjetek ki a játszótérre ott vannak anyukák,biztos lenne közös témátok,hiszen a gyerek elég jó közös téma.
Én is nehezen ismerkedek,de pl kutyasétáltatás közben könnyű ismerkedni kutyásokkal első sorban,aztán ha már nem a kutya a téma akkor minden más,munka,párkapcsolat,világ,élet minden szóba jön :) Aztán idővel 1-2 emberrel egy időpontba hozom le a kutyát,végül séta partner is lehet,aztán barát is,sajnos nálam a kutyások nagy része idős,én meg fiatal vagyok szóval nagy barátság nem alakul ki. De a gyerekes anyukák nagyjából egy korúak,meg az kicsit más.
Nos valószínű lusta vagy,ha mire elkészülsz addigra nincs kedved,meg hogy lehet az,hogy 1 óra az elkészülés? Mit csinálsz addig?
Én reggel 30-35 perc alatt elkészülök úgy,hogy reggelizek,kávézok,felöltözök és megyek is le,mivel a kutyával le kell menni ugye. Mivel reggel megcsinálom az arcomat,hajamat. Így napközben amikor ki megyek csak egy farmert kell felvenni ami kb pár perc.
Iktass be napi 1-2 sétát a gyerkőccel.Ismerkedj.
Esetleg járj el zumbázni,tornázni ott is lehet ismerkedni,addig csak vkire rá lehet bíznia gyereket. Kezdj magaddal vmit,mert ha lusta vagy hozzá akkor az nem nagyon fog menni.
Egy ismerősöm mondta,hogy mindenki változást akar,de úgy,hogy meg se mozdulnak,nem tesznek érte semmit,csak ülnek és várják a csodát. Ha változtatni akarsz tedd meg,magától nem jönnek a dolgok. Amik jönnek azok a lehetőségek,az rajtad áll,hogy kihasználod vagy sem.
Most a gyerek a lehetőséged az ismerkedésre,használd ki!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!